Zene

Amit hallasz, az a zene a szívem dallama.
Nem tudom megmagyarázni, meg igazából nem is akarom, de a kelta zenéktől én mindig sokkal otthonosabbnak érzem magam a bőrömben.

Olvastam valahol, hogy a kelták - anno - ellepték a földet, még Ázsiáig is eljutottak. Az én népem meg arról vándorolt ide Európa közepére. Bizonyos vagyok abban, hogy csörgedezik bennem némi kelta vér.

A gének válaszolnak, mikor ilyen zenét hallok. Nagyon jólesik!

Azt nem tudom, hogy a macskák és a kelták viszonya milyen volt, de én nagyon kedvelem a macskákat.
Talán azért, mert nem hódol be az embernek.
Azt hiszed, van egy cicád. Mekkora tévedés!
A macskának van egy szolgája! Persze hálás is tud lenni - ha éppen kedve tartja, meg dühös is, ha éppen simogatást szeretne kapni, te meg mással vagy  elfoglalva. Óóó.. Tudnék mesélni!
Biztosan fogok is, mert most nincs cicám, és elvonási tüneteim vannak ez miatt, ezért gyakran mesélek majd ide vonatkozó gondolatokról.

Eléggé kimerültem - agyilag - amíg megcsináltam ezt a blogot. Az egész megjelenés az én művem.
Vacakol a gépem is, mára befejezem.