Vizet!

Köszönöm szépen, ez jólesett.

Csak azért így kezdtem, mert ma van a víz világnapja. [minden nap van valaminek a napja...]
Ennek örömére ittam egy jót.
Nem, nem ásványvizet, hanem csak sima csapvizet. Nekem az is jó. Bár...

Gyerekkoromban sokat voltam vidéken.
A faluban volt vagy három artézi kút. Csak úgy, egy csőből folyt, az emberek meg kannákkal vitték haza. Arrafelé a háznál lévő kutak vize nem volt jó, csak locsolni a kertet. Olyan kemény volt a víz, hogy még a szappan sem habzott benne. Mindenki gyűjtötte az esővizet mosáshoz, fürdéshez.

Szóval, ezek az artézi kutak remek esti traccspartinak adtak helyet. Sötétben már nem lehetett a házkörül tenni-venni, sokaknál még az áram sem volt bevezetve, a kútra meg el kellett menni, mert reggelre kell a víz. Álldogáltunk sorunkra várva, szép, színes kannáinkkal.

A felnőtteké nyolc literes volt, nekünk, gyerekeknek szép, pöttyös ötliteres jutott. Míg vártunk, beszélgettünk. A felnőttek. A gyerekek meg szaladgáltak. Itt nem voltak társadalmi különbségek, az iskolaigazgató éppen úgy sorba állt, mint a kofaasszony.

Az volt ám a víz! Istenem! A kannatetőből esett a legjobban! Ahogy lelátogattam nénémhez, hát nem győztem inni a vizet! Ez után a pesti csapvíz után, az maga volt az ambrózia!

Sajnos, modernizálódott a falu is, csövekbe, glóbuszba kényszeríttették, és már szivattyúval jutottunk csak vízhez. Más lett az íze is.

Mikor elmegyek vásárolni egy szupermarketbe, csak nézem, ahogy kartonszám veszik a vizet az emberek. Biztos, hogy az annyival jobb, mint a csapvíz?

Mondjuk, ahhoz képest, hogy mennyi remek víz lelőhely kis országunk, baromi sokat kell fizetnünk a víz minden formájáért. Azt hiszem, a szennyvízért még többet is, mint a simáért.

Jövő hónapban jön a vízszámla...

Lehet, megint visítok: VIZET!

Ma is működő kerekeskút egy kedves barátnőm kertjében, le kellett fényképeznem, olyan idilli!