2013. május 10., péntek

Álmodozni nagyon jó!





                                           



   Mostanában gyakrabban álmodozom, mint bakfis koromban.
Bevallom, szeretek elmerülni ebben az állapotban, jó dolgokat képzelek magamnak, olyasmit, aminek nincs semmi realitása, de ez jó az álmodozásban, hogy minden megtörténhet.
Van egy saját, külön bejáratú világom, ahol úgy, és akkor történnek a dolgok, amikor és ahogyan én akarom. Nincs semmi külső, zavaró tényező, nincs megoldhatatlan probléma, nincsenek anyagi gondok, csak az van, ami az elmém szüleménye.

   Hosszan tart már ez az álomvilág, és nagyon érdekesen alakul.
Azt gondoltam, leírom. Megtettem. Minden napi álmodozásom a Word szövegszerkesztőjébe kerül. Mi lesz belőle? Nem tudom. Tetszik-e valakinek? Nem tudom, de nem is ez a célom. Egyszerűen nyomát akarom hagyni ennek a számomra nagyon kedves világnak, még akkor is, ha mások számára érthetetlen agyszülemény, vagy önteltség, vagy…, nem szapulom, számomra – mostanában ez az első és legfontosabb, legfelemelőbb érzés!

   Valójában ez a lényeg, hogy én jól érezzem magam.
Persze, nem bújok ki a bőrömből, mert már nagyon régen viselem, nélküle pőre lennék.
Kissé félve, de mégis, meggyőzve magam – közre adom.

   Címet is adtam álmodozásomnak: Nem mindenáron!

   Egy kedves ismerősöm néhány részletet már megosztott, néhányan már olvasták.
Most, itt a blogomban, időről időre, de az írás sorrendjében megosztom veletek titkos, valószerűtlen álmodozásom termékét.

   A kép, az ugyan az – ennek szerepe van. Számozom a megjelenést, de, mivel ez nem könyv, nincsenek fejezetek.

   Amit kérek, az egy elnéző mosoly legyen, mert merek álmodozni, minden remény nélkül, csupán azért, mert jólesik! Még akkor is, ha „kancsalul festett egekbe néz”!




2013. május 8., szerda

Terápia






Én olyan átkozott rossz természettel rendelkezem, hogy nem kívánom, még az ellenségeimnek sem. A lelkemmel élem meg a köröttem zajló mindenséget. Ezért aztán időnként a fellegekben járok, dallamok irányítanak, versek szakadnak ki belőlem, vagy teljes letargiába süllyedek. Vannak napok, amikor még élni sincs kedvem, vannak éjszakák, mikor semmit sem alszom. Ezeken az álmatlanul töltött éjszakákon történik velem valami. A fejemben elindult egy történet, ami nem akar véget érni.
Ez a történet, még akár valóság is lehetne, de a lényeg, hogy napról napra írok hozzá valamit. Fogalmam sincs arról, hogyan folytatódik majd a történet, de nagyon élvezem.
Teljesen kicserélődöm, mikor írom, valakinek, értékesnek érzem magam. Mióta elkezdtem, azóta sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, ritkán kapnak el végletes hangulatok.
Ez számomra egy terápia, ami segít megtalálni magam, az útvesztőből kivezető utam.
Mivel az én „művem”, ezért természetes, hogy az én normáimat tükrözi. A címe (ha ez marad) szintén erre utal. Elérni valamit, de…

Nem mindenáron!