Kívánom...

Szebb, jobb, boldogabb, vidámabb, sikeresebb új évet kívánok!

Bénult állapot

Nem tudom, más, írással foglalkozó embereknél ez hogy van, de én, amikor írom a történetet, szolgája vagyok az elmémnek.

Másként fogalmazva: a történet írja magát, én csupán gépbe teszem.

Nem is lenne ezzel baj, ha nem fordulnának elő némi skizofrén tünetek, vagy talán éppen az ellenkezője.

Jelenlegi irományomban a főszereplőt – Abbyt – olyan helyzetbe hozta a „magától íródó történet”, amit én magam is átéltem.

Mondhatjátok: ez szuper, hiszen csak leírod a saját tapasztalataidat, érzéseidet!

Na, igen. Nem olyan egyszerű a leányzó fekvése.

Az „élmény” erősen megviselt, és bár több, mint negyven éve történt, mégis, minden pillanata rögzült elmémben, szívemben, lelkemben. Most, mikor megpróbálom leírni, fájón szaggatom fel a sebeket, újból átélve azokat a történéseket; képtelen vagyok írni, visszaadni írásban az érzéseket; a történet visszaterelt oda, amire nem akarok emlékezni, mert még mindig összeszorul a torkom tőle.

Az ész azt mondja: dolgozd át a történetet.

Az ösztönöm azt mondja: nem, hiszen egy nőről szól a történet, aki hasonló helyzetbe került, ide sodorta az előzmény; kikerülhetetlen, súlyos megrázkódtatás, ami szerves része a regénynek, muszáj hitelesen megírnom!

Gyötrődöm és szenvedek, nem haladok az írással, pedig ha kiírnám magamból ezt a sokkot és túl lennék rajta, nekem is könnyebb lenne, a regény is folytatódhatna…

Megnyitom naponta a Wordöt, írok néhány mondatot… aztán lebénulok, képtelen vagyok ismét átélni és hitelesen leírni.

Mikor megfogalmazódott, körvonalazódott bennem a regény témája, tudtam, ez a helyzet is része lesz, fontos része a történetnek, de arra nem is gondoltam, milyen kínokat okozok magamnak a megírásával…

Legszívesebben félretenném, kezdenék valami mást írni, de tudom, hogy amíg ezt be nem fejezem, mással képtelen vagyok foglalkozni. Maximum: egy poszt a blogba, vagy valami apró szösszenet.

A Titkok, bűnök, remények című könyvem lesz az, amivel befejezem Abbyről szóló regényfolyamomat. 

Amennyiben sikerül jól és hitelesen megírnom, befejeznem amíg élek.

Abbygael Clever PhD.

Abby meg én úgy vagyunk, mint egy borsóhüvely, amit már elkezdtek kibontani, de még nincs kifejtve.
Kitalált karaktere ő az első (Hullák és rózsák) bűnügyi történetemnek, és nagyon megszerettem.
A visszajelzések azt mutatják, mások is. "Szeretem Abbyt" kaptam néhány véleményt.

Na, nézzük csak, ki is ő:
Harminc körüli ambiciózus, hivatását szerető, tanult nő.
Az emberi érzelmek, megnyilvánulások nagy ismerője, a lélek rejtett bugyrainak kutatója.
Ösztönök uralják, melyek jeleznek számára a másikból áradó minden érzelmi hullámot.
Empatikus és szenzitív alkat, képes beleélni magát a vizsgált alany helyzetébe, mondhatni: belebújik a fejébe; ezernyi apró jelből következtet tette mozgatórugóira.
Ez a tulajdonsága nagyon hasznos, amikor bűnügyek felderítésén segédkezik a Scotland Yard kötelékében.
Három bűnügy felderítésénél brillírozott (a már említetten kívül A kalapos nő; Mocskod ékszer), ám ennek a munkának is megvannak a veszélyes oldalai. Túl azon, hogy terepen dolgozik, belekerül életét fenyegető szituációkba, lelket gyötrő életekkel azonosulni is rendkívül kimerítő.
Összetett személyisége lehetővé teszi, hogy más, kevésbé nehéz munkát vállaljon, ám vonzza a kétes szituációkat; mindenhol talál valami fel- és kideríteni való gazságot.

Milyen Abby?
Alig 160 magas, vékony, kellemes külsejű nő. Semmi különleges nincs a megjelenésében -- amíg a szemébe nem néz valaki. Átható tekintete, megfogja azt, akivel beszél. Időnként meg is ijeszti.
Barna haja csigákba göndörödve önálló életet él, ám a lányt ez valamelyes jellemzi is. Lezser öltözködése, borzas haja, törékeny külseje nem mutatja magasan képzett önvédelmi sportokban, fegyverhasználatban való jártasságát, amit ugyan utál, de szükségesnek véli edzésekkel szinten tartani.

Mások érzelmeivel kiválóan boldogul, ám a sajátjaival gondjai vannak.
A munkája, tudása alig engedi meg a privát életet, ami szinte kimerül abban, hogy körömszakadtáig védi önállóságát.
Filozófiai, pszichológiai, jogi doktorátusa mellett a kriminálpszichológia nagy szakértője, professzorként oktatja is ezeket a tudományokat. Elismert szaktekintély a területén, sokat publikál.
Egyedül él, szinte elszigetelve mindentől és mindenkitől egy harmincnégy emeletes ház tetején épült aprócska lakásban.
Nem magányos, hiszen akadnak érzelmi partnerei is, de magasra tett mércéje, megszokott életvitele, amihez ragaszkodik, nem nagyon teszi lehetővé maga számára a zavartalan párkapcsolatot.
Volt már férjnél; nem volt megfelelő, elvált. Nyomozótársával is kialakult valamilyen érzelmi kapcsolat, de kínossá vált, mikor rájött, nem elég mélyek az érzelmei, társa sokkal többet várna a kapcsolatuktól. Sikerült harag nélkül kihátrálni, szinte rögtön bele, egy égrengető szerelembe.

Ez a szerelem megváltoztatta eddigi életét. Boldogan evickél az érzésben, egészen addig, amíg a férfi -- aki már ötvenes, fel nem veti a közös gyermek vállalását. (Ösztönök fogságában)

Komoly belső vívódások, kínos beszélgetések, problémák sokasága teszi próbára Abby életét.
Ő, aki bárki lelkét képes kiismerni, a saját érzéseivel nehezen boldogul.

Vajon, sikerül-e megnyugtató módon rendezni életét, jut-e elegendő energiája az ismét felbukkanó bűnügyi munkája mellett a saját gondjaira?
Szerelme elég erős-e, hogy mindent átvészeljen, kudarcot, elhallgatott tényeket, bonyolult régi ügyeket, amik kihatnak a jelenre is?

Ezekről a nehéz vívódásokról szól a következő Abby-történet: Titkok, bűnök, remények.

Promóció!

Abbygael Clever kriminálpszichológus nem ismeretlen szereplő azok előtt, akik olvasták némelyik könyvemet. Az ott megismert Abby élete máshol, más körülmények között folytatódik ebben a regényben.

Szándékosan nem írtam, hogy "bűnügyi regény", mert vannak ugyan ebben is fel- és kiderítésre szoruló események, ám itt nem ezeken van a hangsúly: Abby belső világába kapunk betekintést.
Mennyire változik meg az ember a külső körülmények, az életforma, az új érzelmek hatására?
Elveszik-e a régi "én"-je? A háttérbe szorult alapvető tulajdonságok felbukkannak-e újra?
Miként lehet megoldást találni erre a kettősségre?

Érzelmekben, kalandokban, izgalmakban, humorban bővelkedő regény ez, melyet nem tudok behelyezni semelyik "skatulyába".

A végső simításokat végzem, néhány nap múlva megjelenik e-book formában.

Tudatos írás

... amire én képtelen vagyok!
Hetente olvasom, hogy ismét indul egy kurzus, ahol megtanítják az íróvá válás követelményeit a zsezsegő amatőröknek.
Egy ilyen kurzusnak az ára nem fér be az én büdzsémbe, arról nem beszélve, hogy ha néhány dologgal nem értek egyet. akkor kidobott pénz.

Egy kurzuson már részt vettem. Érdekes volt, de nem nekem való.
Miért? Mert én nem tudok megrendelésre írni!
Nincs szisztémám, nem veszek bizonyos szempontokat figyelembe azon egyszerű oknál fogva, mert csak azt tudom leírni, ami a fejemben összeáll. Azt vagyok képes megfogalmazni, elhelyezni színhelyen, nevesíteni a szereplőket, formálni a karaktereket. Nagyon sokat olvasok hozzá, hogy hiteles legyen a hely, az adott környezet, és sok apróság is, aminek a cselekmény szempontjából nincs is szerepe, de marhaságot nem akarok leírni.

Legfőbb gondom, ami minden kurzusnak témája: a célközönség.
Ez valami egészen érthetetlen számomra!
A régi, nagy klasszikusok is célközönségnek írták műveiket?
Világért sem említem más vonatkozásban egy lapon magam velük, de bosszant ez a kritérium!

Írok. Igen, egyfolytában írom regényeimet már egy éve. Amíg van lehetőség ingyen publikálni, addig meg is teszem.
Tudom, nem jól írok, de nem is vagyok író, ám van veleje annak amit leírok, hiszen mögöttem van néhány év tapasztalata, ami átsüt valahol a mondanivalón.

Magamnak írok, mert élvezem szőni a cselekmény szálait, formálni a karaktereket, átadni gondolatokat, érzelmeket.
Azt gondolom, hogy megtalál az a réteg, akit érdekelnek az írásaim.
Nincs célközönség!
Nem árut állítok elő, mesélek, gondolatokat közlök. Jól, rosszul, mikor hogyan sikerül.
Nem pályázok babérokra, sikerre, semmi ilyesmi nem érdekel, csupán kiírom azt a fejemből, ami ott összeáll, és le kell írnom!

Igen, írnom kell! Ez az érzés hajt, és úgy írom le, ahogy én megélem.

Lektorok, szerkesztők kidobnák a kukába mindegyik írásom, ami megbénítana. Nem vagyok író, nem is akarok azzá válni!

Természetemből fakadóan nehezen viselem el a béklyókat, nagyon kevés szabályt fogadok el. Ezért van az, hogy maradok a saját, ilyen-olyan stílusomnál (még ezt is túlzásnak vélem!), mert nem a lektornak, szerkesztőnek, irodalomkritikusnak írok, hanem elsősorban a magam örömére, bízva abban, hogy esetleg másoknak is kedvére való lesz, amit összekalapálok.

Engem az olvasó véleménye érdekel(ne), nem a siker, a pénz.

/Ismerek és élvezettel olvasok olyan írókat, akik szintén nem fértek bele az irodalom kategóriába, érdekes módon a közönség emelte őket magasra -- nem törődve az "okosok" véleményével!/

Sokan segítenek nekem jótanáccsal, módszerrel, egyéb módon. Hasznosítok belőlük dolgot, de mindenkinek más a módszere, én maradok a magaménál. Lehet, hogy a kutyát sem érdekli amit írok, de ezzel töltöm napjaimat, élvezettel "dolgozom", és lehet, hogy nem sikeres a produktum (nekem sem tetszik, ezerszer javítanám, mert nem tartom jónak), de azt hiszem, a nagyok is valahogy így vannak ezzel.

Számomra a írás életforma, és a self-publishing a lehetőség a publikálásra.

Nem elhanyagolandó szempont, hogy amíg izzasztom a szürkeállományt, addig nem fenyeget a demencia!

Jelenleg két regény írásán dolgozom. Nem szokásom, de most bevillant valami új, ami nagyon kikívánkozik belőlem.
Kényes téma, talán ezért nyúlok hozzá: idős emberek szexuális élménye, érzelmi és egyéb kapcsolata, ami manapság tabutéma. Mintha nem létezne, pedig nagyon is létezik.
Miért gondolják sokan, hogy erről nem illik beszélni? Hatvanon túl már nincsenek érzelmek, vágyak?
Erről írok, lévén én is hatvanon túli, tudom, miről mesélek!
Na, erre lehetne mondani, hogy "célközönségnek" íródik, pedig nem! Inkább mindenkinek, mert nem árt tudni, mi lesz, ha elmúlik hatvan az ember.

A tabu azért van, hogy ledöntsük. Ez a legújabb szüleményem témája, és illendőségből +18-as jelöléssel fogom publikálni.

Kitalált a történet, a szereplőket sem ismerem, agyszülemény, ami szükséges körítés a lényeg megírásához.
Érzelmek és értelem összecsapása, a társadalmi beidegződések okozta bénító erőkkel folyó küzdelem annak érdekében, hogy érzelmek áradjanak az idős testbe zárt ifjonti lelkekbe, vágyak ébredjenek és sürgessék a beteljesülést.

Ismét három...

Érdekes, hogy mennyire belém rögződött az, hogy három regénnyel igyekszem toborozni, figyelmet felhívni...

Ez a három regény egészen más, mint az előző írásaim.
Bűnügyi történetek, ami nem azonos a krimivel!

A történeteknek semmi közük egymáshoz, csupán a főszereplők azonosak:
Abbygael Clever kriminálpszichológus, aki egy átlagos kinézetű, harmincas, alacsony nő, de, hogy mi mindenre képes, az nem látszik rajta.
Sheldon Silverman a Scotland Yard főfelügyelője, a kiemelt ügyekkel foglalkozó csoport vezetője, aki régi barátja Abby-nek.
Ketten nyomoznak, következtetnek, vallatnak, vagyis mindent megtesznek, hogy felderítsék a bűnt.

Valamiféle érzelmi szál is belengi a történeteket - már ami a párost illeti -, de nem azonos mindkét fél részéről, viszont megtalálható mindhárom regényben.

Nem szeretném  bagatellizálni sem a műfajt, sem az írásaimat, mi tagadás, nem irodalmi kategória egyik sem, viszont - reményeim szerint - kellemes kikapcsolódás néhány órára.

Megjegyzem, hogy minden helyszín, történettől független leírás nagyon alapos. Sokat olvastam ahhoz, hogy hiteles legyek, mert számomra ez fontos, még akkor is, ha a "limonádé" kategóriába sorolhatók is a történeteim.

Szeretettel ajánlom minden rejtvénykedvelő olvasónak, persze, a bűnügyek kibogozását kedvelőknek is!

A könyvek e-book formában jelentek meg (anyagi okok miatt), a konyvaruhaz.info oldalon, bár egyre több e-book forgalmazó oldalán is megtalálható.  (a "krimi" kategóriában találhatóak)

Könnyű nyári olvasnivalók!

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/hullak-es-rozsak

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-kalapos-no

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/mocskos-ekszer

Három bűnügyi regény, ami könnyed olvasmány napozás, nyaralás közben.

Közös vonásuk, hogy a két főszereplő - Abbygael Clever és Sheldon Silverman - azonos.
Itt most a megírásuk sorrendjében tettem fel, de nincs egyéb összefüggés a regények között, külön is érdekesek.

Ajánlom azoknak, aki szeretik a rejtélyek kibogozását, és néhány órára kikapcsolódni szándékoznak!

Bűnügyek a várólistán!

 

Nagy munkában vagyok, ami izgalmas, érdekes.

Talán van, akinek nem újság, de már egy bűnügyi regényem megjelent, a második készen van, a harmadikat most írom.

Amiért most szólok, annak oka van:

Az első könyv kiadójával bontottuk a szerződés, amint (bizonyos időbe beletelik) lekerül a kínálatából, már töltöm is fel a megszokott kiadómhoz.

Röviddel utána a másodikat is, a harmadikra még várni kell egy kicsit.

A három történet önmagában is megáll, de szerettem volna, ha együtt, egy helyen vannak jelen.

Mindhárom történetnek azonosak a főszereplői, ez a motívum köti össze a regényeket.

Sheldon Silverman, a Scotland Yard kiemelt ügyekkel foglalkozó csoportjának főnöke, valamint Abbygael Clever kriminálpszichológus alkotja a nyomozópárost.

Eddig jó visszajelzéseket kaptam a kész regényről is, meg a többiből közölt részletekről is, ezért kíváncsian várom, megközelíti-e a kereslet az eddig már megjelent könyveimet.

A napokban elolvastam az első könyvem. Szörnyű, hogy mennyi hibát találtam benne!

Azóta sokat tanultam, volt-van némi segítségem, mert vannak még önzetlen emberek!

Ez a három könyv már nem viseli magán lépten-nyomon az amatőrségem jeleit, nem mondom azt, hogy tökéletes, de határozott fejlődést mutat.

Ezeket már nyugodtabb szívvel ajánlom olvasására mindenkinek, aki szereti az izgalmat, a titokzatosságot, némi humort, sok párbeszédet.

Néhány hét, és olvasható, vásárolható lesz, legalább az első kettő!

Gondolatok az "alkotásról"

Már egy éve annak, hogy "véletlenül" elkezdtem regényeket írni.
Tudatlanul, csupán az ösztöneim által vezérelve.
Semmi tematika, vázlat, elképzelés, csak úgy, ahogy jött elő a felemből.
Aztán - mert éreztem, nem jól csinálom - sokszor átolvastam, javítottam, míg végül megjelentettem.
Nem állított meg az sem, hogy tisztában voltam amatőrségem ezernyi látható jelével, folytattam tovább.

Minél több anyagot olvastam a témában, annál inkább éreztem, szörnyű, amit eddig letettem az asztalra.

Mostanában már másként írok. Nem jól, de jobban. Írás közben tanulok.

Ilyenkor nagyon jól jön egy kedves olvasó segítsége, pláne, ha ő már lényegesen többet tud az írás mesterségéről.
Legutolsónak megjelent könyvemhez írt egy kedves kritikát, ám tájékoztatott arról, hogy kiszűrte a hibáimat is, de nem akar megbántani.
Kértem, küldje el, ha már nem is áll módomban javítani, de nagy hasznomra lenne.
Elküldte, és nagyon örültem. Annak külön örültem, hogy a már késznek gondolt, de még nem publikált következő regényt is kérte, küldjem el, örömmel olvasná!
Egyrészt nagyon megtisztelt ezzel a kéréssel, másrészt, rengeteget segített azzal, hogy folyamatosan küldte a javítandó részeket megjegyzéssel, magyarázattal.

Elgondolkoztam ezen a nagyon komoly segítségen:
Adva van egy ember, akiről a világon semmit sem tudok, csak a szavait, gondolatait ismerem, annak is csak szűk részét, amit közzé tesz. Mégis, segít nekem, átadja tudása egy részét, amit én nem tudok viszonozni, hiszen az én tudásom a témában alig több a semminél.

Van valaki, aki önzetlenül segíti botladozásom, és - milyen érdekes - azt sem tudom, nő, férfi, milyen korú, mi a neve, de mindez nem is számít, csak az, hogy milyen emberséges.

Soha senkitől nem kaptam segítséget, pedig számos "ismerősöm " van, aki konyít az irodalomhoz, de már úgy veszem észre, hogy nem olvassák az írásaimat sem. A blogjaimat sem. Mintha nem is lennék.

Alkotni valamit, különösen jót alkotni, nagyon nehéz és fáradságos folyamat.
Hiába olvasom át ezerszer, javítom, átfogalmazom, átsiklik az ember ugyan azokon a bődületes szarvashibákon. Kell, elengedhetetlen a külső segítség! Pénzért kapnék szakembert erre a célra, de nincs pénzem.

A sors megajándékozott egy EMBERrel, aki átsegít a nehézségeken, szakmai buktatókon, tanácsokkal lát el, pedig ő sem tud rólam többet, csak amennyit az írásaimból kiolvas.

Néhány hét múlva megjelenek újabb könyv(ek)el, amiket a tőle kapott tanácsok alapján jobbá próbáltam tenni.

Hálámat ki sem tudom fejezni!

Rövidesen megjelenik!

A nyugalmazott főügyész egy elegáns hölggyel vacsorázik a Hotel éttermében, utána felmennek a szobájába.

Manchesterben a nyugalmazott főbíró egy elegáns hölggyel vacsorázik a Hotel éttermében, majd felmennek a szobájába.

A két úrnak ez volt az utolsó vacsorája.

Az elegáns hölgy hatalmas kalapot viselt.

Vajon, ugyanaz a kalapos nő mind a két alkalommal?
A kalapos nő a gyilkos?
Ki a kalapos nő?
Ki a gyilkos?
Miért gyilkol?

Színjáték, bosszú, titkok.

Abbygael Clever és Sheldon Silverman, az összeszokott páros nyomoz az ügyben.
Minél több apróságra derül fény, annál zavarosabbá válik a történet, amely visszanyúlik a régmúltba.
Poros akták közt kutatva, elárvult kutyát istápolva, felderítenek egy régi gyilkosságot.

Abbyt ismét megtámadják.
Verekszik és megsérül, de nem adja fel.
Sheldon továbbra is szerelmes, és nem adja fel.

Izgalom, romantika, humor, mind jelen van ebben a történetben is.

Szomorú valóság

Az imént megnéztem egy riportot, amelyben négy neves magyar szépíró nyilatkozott.
A kérdés az volt, meg lehet-e élni írásból a mai Magyarországon?
Egyértelmű volt a válasz: NEM

Neves, szakmailag elismert írók véleménye ez! Nem az amatőröké!
Egyre több helyen olvasom azokat az anomáliákat, ami a mai könyvterjesztés, kiadás körében fennállnak.

Nem olvasnak/unk eleget! Mondjuk, valahol meg is értem, mert ezek az árak nagyon magasak!
Én különböző webboltokban vadászok használt könyvekre, így tudok időnként hozzájutni némi friss dologhoz, egyébként a megmaradt könyveimmel csillapítom szomjam.

Pedig! Mekkora nagy szükség lenne az olvasott, művelt elmékre!
Naponta találok szörnyűséges cikkeket a neten, ahol általános-iskolás tananyagban szereplő helyesírási tudnivalók hiányoznak.

Én, mint teljesen amatőr, igyekszem megismerni a szépírás rejtelmeit, ezerszer átolvasva minden írásomat, meghallgatva és alkalmazva a nagyobb tudású társaim tanácsait, és még így sem vagyok soha elégedett!
Az írott szó fontossága mára már nem számít -- tapasztalatom szerint.

Nagy és végzetes hiba! Rengeteg félművelt, hiányos tudású ember nyilvánít véleményt, ami önmagában nem lenne baj, ha azok, akik nevüket adják a megjelenő cikkhez - újságok, neves blogok, hírportálok - megnéznék, mielőtt közlik!

Véleményem nem jelent semmit, hiszen én kétkezi munkás voltam, most nyugdíjas vagyok, nem értek ezekhez a dolgokhoz, de gyakran kinyílik a zsebemben a bicska!

VIDÁMAN, BOLDOGAN !

                     Kellemes ünnepet kívánok!

Telefoninterjú

Üzenet várt a Facebook szerzői oldalamon, ahol – nagyon udvariasan – elkérte a telefonszámom egy férfi nevű illető. (mert azért a név nem sokat mond, lehet, hogy nő, vagy egy macska…) Sosemhallott újság nevében szeretne cikket írni rólam a könyveim kapcsán.

Megírtam. A mobilom számát.

Felhívott, még be is mutatkozott, de olyan gyorsan, hogy nem is értettem. Rögzítettem a csevegést, íme:

– Bevallom, én eddig még csak a Trilógiához tartozó három könyvet olvastam el, és nem nagyon tudom hová tenni… Az első és a második hatvanon felüli női főszereplője nekem nem tűnik hitelesnek, inkább negyvenesnek gondolnám… saját magából merítette a karaktert?

– Nagyrészt igen, hiszen így lehet hiteles. Ez nem jelenti azt, hogy az én életemről szólnak a történetek.

– Furcsálltam a szerelmi szálat is, különösen a második a Lángoló zsarátnok olvastán. Hatvan évesek, és  erotikus szereplői a könyvnek?

– Mit talál ebben furcsának? Maga is azok közé tartozik, akik szerint nem illik ennyi idősen szerelmesnek lenni, pláne őrült módon szexuális életet élni?

– Én még csak a fele vagyok, és hihetetlennek tartom. Végzett kutatást ezen a téren?

– Sok ide vágó cikket elolvastam, csak azért, hogy biztos legyek abban, nem vagyok kivétel! Tabu téma még mindig, de lesznek még a hitetlenek is hatvan évesek!

– Térjünk nyugalmasabb vizekre. Az Örökség, egy fiatal lány szemszögéből íródott. Mintha csak a kora és a neve lenne más, annyira hasonló a karakter az előző két könyv főszereplőjéhez. Gondolom, nehéz volt – és nem is nagyon sikerült – egy fiatal szemével, eszével azonosulni!

– Van modellem erre a karakterre, élő, eleven, és ilyen, hajszálra, mint a regényben.

– Itt is találkoztam olyan elemekkel, amik nem életszerűek. Például a gyerekek viselkedése. Csak azt ne mondja, hogy létező figurák!

–  Az ikrek kitalált alakok, egyetlen, ám annál fontosabb szerepük van: megidézni az előző két könyv szereplőit. Néhol el is rugaszkodtam a valóságtól, ezzel is jelezve az imént mondottakat.

– Kiknek írta ön ezeket a könyveket?

– Magamnak! Ne nevessen, soha nem terveztem regényt írni! Rossz passzban voltam, át kellett vészelnem egy nehéz időszakot. Kitaláltam egy történetet, aztán az önálló életre kelt, írta magát. Én benne éltem, és nagyon élveztem.

– Miért döntött a kiadás mellett? Alkalmasnak találta?

– Körülnéztem a hazai, meg némileg a külföldi bestseller-listákon. Beleolvastam jó néhány sikeres könyvbe. Véleményt alkottam, majd értékeltem magam. Nem jó, amit írtam, hiszen nem tudom a szépírás szabályait, viszont nagyon sokat olvasok. Könyveket, jó könyveket. Olyanokat, amikben van mondanivaló, és akkor döntöttem úgy, hogy elküldöm néhány helyre.

– Mégis, magánkiadásban jelentette meg… nem volt érdeklődés egyik kiadótól sem?

– Volt érdeklődés, meg költségvetés is. Csillagászati. A magánkiadást még képes vagyok finanszírozni a nyugdíjamból.

– Sikerre számított?

– Semmi képen! Nem az a kategória egyik könyvem sem, amilyenek a mai sikerkönyvek! Nem vádolok senkit, semmivel, nem vagyok levitézlett újságíró, nem henteregtem híres emberekkel… pedig, ha így lenne, és megírnám, biztos lenne a „siker”! Még talán igaznak sem kéne lenni, elég, ha megsúgom valamelyik bulvárlapnak, még meg is kérem, hogy ugyan, tartsa már titokban! Igazi irodalmat már nagyon régen láttam a toplistán. Valószínű, hogy az én értékrendemben van a hiba!

– Az ön könyveire lehet azt mondani, hogy irodalmi alkotások?

– Mondani – manapság – már bármit lehet, de attól még nem biztos, hogy igaz! Viccet félretéve: nem, nagyon gyenge próbálkozások. Ám, aki szemfüles, az talál benne érdekes gondolatokat is!

– Magasak az elvárásai, kritikus másokkal szemben, mégis, saját bevallása szerint nem jók a könyvei! Akkor miért teszi közzé?

– Vannak az én könyveimnél rosszabbak is! Tudom, ez nem mentség, de hátha adok valamit általuk néhány embernek!

– Van kereslet?

– Mihez képest? Amit beleinvesztáltam, a töredékét már megkerestem a jogdíjakból, de messze még a nullszaldó!

– Nem szegi kedvét a lanyha érdeklődés?

– Engem érdekel, és eléggé grafomán vagyok ahhoz, hogy bármi is kedvemet szegje ezen a térem!

– Vannak tervei, vázlatok, jegyzetek?

– A fejemben… majd, mikor beérik, akkor leírom.

– Azt olvastam, hogy a legújabb könyve krimi, és másik kiadónál jelent meg. Miért?

– Bűnügyi történet és nem krimi. Ami a másik kiadót illeti, annak anyagi okai vannak, nem mennék bele… Próbálkozom ezzel-azzal, majd kiderül, érdemes volt-e.

– Azt is olvastam, hogy ez a bűnügyi történet első kötete egy sorozatnak. Így van?

– Valóban, a két főszereplő köré kerítek még történetet. A második megírásával már csaknem elkészültem.

– Mikorra várható a megjelenése?

– Még be sem fejeztem! Aztán, gyakran tovább tart a készre-fésülés, mint a megírás, nagyon sok munkám lesz még vele! Majd posztolom az oldalamon!

– Miért álnéven jegyzi az írásait?

– Miért ne? Manapság ez szinte általános, meg némileg szégyenlős is vagyok. Azért, aki tudni akarja, hogy ki is vagyok, az a szerzői oldalamon megtudhatja, ott nem titkolózom.

– Kívánhatok sikert?

– Azt hiszem, így illik! Mindenesetre: köszönöm!

Bánatosan...

Úgy érzem magam, mint egy olyan anya, aki szüli szépen sorba a gyerekeket, ám azok csak neki tetszenek, neki kedvesek, csak ő gyönyörködik bennük (kritikus szemmel), mások alig, vagy egyáltalán nem méltatják figyelemre őket.

Hervasztó érzés, de nem annyira, hogy abbahagyjam a "gyerek-gyártást"!

Nem tudom, hallottatok-e már az E-book Könyvház És Kiadó -ról. Keressétek fel, a Facebook-on is jelen van! Sok érdekes könyvet találtok ott e-book és nyomtatott formában is!
Külön erénye ennek a kiadónak, hogy az e-könyveket PDF formátumban töltheted le, nem kell venned semmilyen kütyüt ahhoz, hogy olvashass egy jó könyvet. Az árak is nagyon barátságosak.

Íme a logójuk, ami a szerénységével hívja fel magára a figyelmet:

Egyik "gyermekemet" Rájuk bíztam, remélve, hogy érdeklődésre tarthatok számot. Miután még a nyomdai munkák nem készültek el, most e-könyv formában olvashatjátok, de rövidesen már nyomtatva is.

Gyermekem neve: Hullák és rózsák és olyan olcsón adom, hogy még egy doboz cigit sem kapsz ennyiért!
A történet bűnüggyel foglalkozik, és a két főszereplő, nyomozópáros, további történetek megírására sarkallt.
Rövidesen befejezem a második, hasonló témájú könyvem is, de nem vagyok nagyon boldog, mert még az elsőt sem töltötte le senki! Irgum-burgum!
Pedig, a feltöltött ízelítőkre kedvező észrevételek érkeztek!

Emberek! Nem olvastok?
Apám mindig azt mondta, hogy a rosszat is el kell olvasni, mert csak akkor tudod, hogy mi az, ami jó!

Az én szüleményeimtől függetlenül ajánlom figyelmetekbe ezt a kiadót, ahol vásárolhattok a széles kínálatból!

E-book Könyvház És Kiadó

Ezen a linken, a "bolt"-ban nézzetek körül, ott van az én "gyermekem" is, Hullák és rózsák néven!

Írtam, légyszíves, olvasd!

Megjelent és e-book formában már olvasható.
A nyomtatott változat is készül, kis türelmet kérek!

Bár a tavasz már itt van, nem olvasásra, inkább sétára csábít az idő, mégis, könnyed kikapcsolódásra ajánlom! Nem hosszú, nem nehéz...

http://e-konyvbolt.eu/shop/bunugyi-regeny/gwendoline-welsh-hullak-es-rozsak/

Készül!

Még meg sem jelent az első bűnügyi történetem, a főhősök már újra munkába álltak.
Abby és Sheldon tökéletesen kiegészítik egymást. A kriminálpszichológus lány érzékeny antennáival minden apróságot észrevesz, így adva munkát még pluszban a Scotland Yard főfelügyelőjének és a csoportnak.
Miközben a nyomozás folyik, pihenés képen egymás iránti érzéseiket igyekeznek élvezni.
Ez -- néha barátság, ami még az egyetemi időben kezdődött --, néha fellángol valami más is.
A gyakori együttlét felszínre hoz némi erotikus vonzalmat is, amit örömmel vesz mindkét fiatal. Kalandjaikat, a nyomasztó érzéseket egymás karjában igyekeznek elfeledni, ha csak egy kis időre is.
Nem tomboló szenvedély ez, inkább nagyon békés, nyugalmat okozó együttlét.

Az első kalandjuk A hullák és rózsák, rövidesen megjelenik. (reményeim szerint)

Már írom az új történetet, ami szerteágazó, bonyolult eset felderítése, ahol a gyanúsított: A kalapos nő.

Ígérem, nem lesz unalmas, bár nem krimi, nem az utolsó oldalon derül ki a gyilkos személye. Inkább a megtalálásának nehézségei, a jellem torzulásai, a bűnhöz vezető út megismeréséről szól a történet.

Keresem a megoldást!

Fenti kép a legújabb könyvem előlapja.
Magam készítem a borítóimat is, ha már egyszer magánkiadás!

Szóval, írtam egy bűnügyi történetet. Már éppen a készre-fésülés állapotában voltam, mikor hatalmas csalódással kellett szembenéznem.
Nem részletezem, de újból szükségessé vált átgondolnom, kitől mit, és milyen minőséget kapok a pénzemért.

Kénytelen vagyok másik kiadót keresni az újabb könyveimnek.
Találtam, csak még nem tudom, én - vagyis az írásom - elfogadhatónak ítéltetik-e, és ha igen, az nekem mennyibe fáj?

Mekkora marha vagyok! Évekig elvoltak az asztalfiókban az írásaim, teljesen ingyen!
Most, miután kiadtam őket - na, meg írtam is hozzájuk - szinte eladósodom!
Igaz, vettek is, de hol vagyok még a nullszaldótól!

Pedig, csak ennyit akarok!
Most bízom és remélek, kitartóan, mert: 
nem igaz az, hogy az irodalomnak csak, és kizárólag üzleti vetületei lennének!

Újdonságaim

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/mindenki-a-sajatjat

Két vékonyka könyvvel jelentkezem, régebbi írásokkal, vers-szerű képződményekkel. 

 http://konyvaruhaz.info/hu_HU/hamis-hangok

Teszem ezt azért, hogy amíg elkészül legújabb könyvem, addig sem merüljek a feledés homályába.

Lassan haladok az új könyvvel, mert belegabalyodtam a saját cselekményeim szálaiba! Na, meg aztán, alapos háttérmunkát igényel, sok utána olvasással, egyebekkel. 

Már a végkifejleten dolgozom, még egy hét, és publikálom.