Barátság

Nehéz dolog megfogalmazni, mi is, milyen is az igazi barátság.

Néha előfordul, hogy összeverődik egy társaság, nagyjából azonos korúak, hasonló érdeklődési körrel, hasonló zenei ízléssel.
Remekül megértik egymást, mintha ezer éve ismerősök lennének.

Eltelik egy kis idő, mondjuk egy-két év, és előbukkannak apró emberi gyarlóságok.
Például: sértődés, érzékenység... Egy valamire való barátságnál ezt megbeszélik, helyre teszik, és megy minden tovább, mintha mi sem történt volna. Amennyiben ez nem következik be - sajnos, az nem "igazi" barátság, csak valami szövetség, vagy nem is tudom minek nevezzem.

Azt hiszem, hogy az igazi, életre szóló barátságok gyermekkorban, kamaszkorban születnek.

Nekem van egy barátnőm, akivel kamaszként kapcsolódtunk össze, és mindazok ellenére, hogy az élet ezer buktatót emelt utunkba, Földrészek választottak el egymástól bennünket, már vagy húsz éve nem is láttuk egymást, nem is beszéltünk, mégis érzem ezt a szoros kapcsot, ami kettőnket összeköt.

Böbe! Hiányzol! Jó lenne találkozni!

Vannak most is barátaim.
Évente egyszer találkozunk, együtt töltünk egy-két napot, jól érezzük magunkat együtt.

Vajon, ez barátság? Vagy valami más?

Már a mi korunkban nagyobb szükség van a tolarenciára,
Elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Mi már nem tudunk, sőt nem is kell változni.

Nem mindenki gondolja így - sajnos.

Amikor már nehéz dolog megőrizni a barátságot, amikor már csak néhányan képesek alkalmazkodni a másik
természetéhez, akkor lazulnak a többiek kapcsolatai is.

Bizony, ez fájdalmas!
Nem mondom, hogy könnyedén, de tudomásul veszem.