Az én házaim

Miután már húsz könyvem megjelent -- elgondolkodtam.
Nem azon, hogy miért csinálom ezt, hanem azon, hogy miről is írok.

Csaknem minden történetem központi helyén  fontos "főszereplő" a HÁZ, amely a történet alakjainak otthona. Nekem soha nem volt és nem is lesz házam... akkor ez valami elfojtott vágyból fakad?

Végül is, mindegy: otthont igyekszem teremteni a fontos szereplőknek, mert ez alap.

Újabb könyv csírája növöget elmémben, bár még be sem fejeztem azt a történetet, amelyiken éppen dolgozom...
Nincs ebben semmi szokatlan: bevillan valami, aztán nem hagy békén... akaratomtól függetlenül növekszik, terebélyesedik. Azért van az, hogy általában türelmetlenül várom a  Kiadónak átadott kézirat megjelenését, mert valamiért -- ezt magam sem értem --, de addig nem írok, nem kezdek új történetbe, amíg az előző nem fogható, olvasható. Akkor megnyugszom és átadom magam a fejemben már nagyjából kialakult újabb mesének.

Célom a szórakoztatás, de azért becsempészek némi elgondolkodásra érdemes nüánszot is mindegyik lektűrbe. Nem hangsúlyosan, csak amúgy mellékesen.

Miért is írom le most ezt?
Ismét házat "építek" elmémben! Nem a ház, az épület lesz a főszereplő, hanem a lakói... nem egy "otthon", hanem több, és mindegyik más.

Még csak idáig jutottam a gondolataimban, illetve a többi foszlányként, szavakba még nem önthetően zsong bennem.

Izgalmasat, érdekeset szeretnék írni egy házról és annak tulajdonosáról, lakóiról.

Időszerű...

Üdvözlök Mindenkit!

Miután látom az szerzői oldalamon, hogy vannak, akik eljönnek ide is látogatóba, hát írok egy posztot, hogy ne okozzak csalódást.

Mostanában hanyagoltam a blogot -- több okból is.
Egyrészt, a regényírás teljesen leköt, nehezen kapcsolok át más témára; amikor meg készen vagyok egy új regénnyel, akkor azt várom, hogy megjelenjen végre.

Vannak félig megírt regényeim, de képtelen vagyok addig folytatni, amíg nem látom az "újszülött" kézzelfoghatóságát.

Sajnos, ez mostanság igen elhúzódik, de nem szabad panaszkodnom, hiszen ingyen jelentetem meg; ez az ára... ki kell várnom a soromat.

Utóbbi három könyvem ismét egy trilógia, amely egy másik műfaj felé kacsingat. Talán nehezen válok meg a karaktereimtől, talán nem tartom célszerűnek hosszú e-könyv megjelenését (igaz, ezek már nyomtatva is kaphatóak, de az én könyveimből 2013-óta, amikor elkezdtem publikálni, még egyetlen nyomtatott könyvet sem vásároltak).

Az újabb trilógia a Lilit nevet viseli:

Lilit -- Én leléptem!
Lilit 2. -- A kisasszonyka
Lilit 3. -- A kés élén

A harmadik kötet még a Kiadó asztalán hever, még sem e-könyv, sem nyomtatott formában nem készültek el vele.

Én -- szándékom szerint -- a karácsonyfa alá szántam, de alig hiszem, hogy elkészül addigra.
Mai világunkban természetes dolog, hogy az üzlet az elsődleges, ami az én esetemben azt jelenti, hogy amennyiben az ingyenes kiadáshoz ragaszkodom, akkor hátrányba kerülök azokkal szemben, akik fizetnek különböző szolgáltatásokért, netán klubkártyát vesznek... nekem nincs ilyesmire pénzem, hát próbálok türelmes lenni.

Azt remélem, hogy talán kegyesek lesznek hozzám, és megjelenik az ünnep előtt, akkor viszont kérem, vegyétek és olvassátok, netán ajándékozzátok a családban, vagy baráti körben!

Készítettem a Facebookon egy oldalt ennek a három könyvnek, mert nagyon a szívemhez nőtt; kiemelten kezelem. Itt olvashattok részleteket is némelyikből, sőt, van egy "Vásárlás most" nevű gomb az oldalon, ami leegyszerűsíti a könyvek keresgélését a számtalan könyves webáruházban.

https://www.facebook.com/lilittrilogia/?fref=ts

Íme, itt megvásárolható a Lilit Trilógia és más, régebben megjelent könyvem is!

Köszönöm a figyelmet!

Tegnapi történet

Talán leszűrtétek néhány posztból azt a tényt, hogy sokat hadakozom a Kiadómmal.
Egyre csak nehezítik az ilyen egyszerű és kedvtelésből (na, meg némi vélt kötelességtudatból) író amatőrök dolgát, ami nem esik nagyon jól...

Az idén változtattam némileg: eldöntöttem, kedvében akarok járni azoknak az olvasóknak is, akik még mindig a nyomtatott könyvek hívei.
Kerestem és találtam egy Kiadót, aki elfogadható áron készíti el a nyomtatott könyvet és még sok egyéb dolgot is elintéz a kiadással kapcsolatban, mégis meghagy az írónak majd' minden jogot.
Például azt is, hogy e-könyv formában is megjelentethesse.

Tegnap kaptam e-mailt, mi szerint már kapható a nyomtatott könyv!
Egyenlőre itt tudjátok megvásárolni:

http://undergroundbolt.hu/comeback-a-godorbol

Természetesen megjelenik e-könyv formában is a régi kiadónál. Már tegnap feltöltöttem, lassan majd konvertálják, stb... és akkor azt a linket is megosztom.

Már kapható e-könyv formában is az alábbi linken:

http://publioboox.com/hu_HU/comeback-a-godorbol

Tudjátok, könnybe lábadt a szemem, amikor a próbanyomatot a kezembe vettem:
Nagyon szépre sikerült! Kisebb, mint A/5, kézbeillő, szép a nyomtatása, a borítója, amihez a képet én adtam a saját elképzelésem szerint.
Igazi könyv!
Illatos, míves, gusztusos...

A tartalma?
Készítettem egy blogot várva a megjelenésre, ahol nyolc részletet megosztottam.
Ez a blog csak erről a könyvről szól, esetleg tanulmányozzátok, aztán vegyétek meg a könyvet!

Szívemből és szeretettel írtam, mint az összes többit, ami talán enyhíti a szakmaiatlanságomból eredő hiányosságokat.

Íme a blog elérhetősége:

http://gwendolinewelsh.blogspot.com

Olvassátok, vegyétek! Előre is köszönöm!

  

Változások

Már jó ideje nem írtam ide semmit...
Mentegetőzhetnék, de minek?

Ez a hét, ami ma vette kezdetét, tele van izgalmas és pozitívnak ígérkező eseménnyel.

Rövidesen indulok egy számomra új Kiadóba, ahol is a következő könyvem nyomtatott verziójának megjelenésére kötünk szerződést.
Szívdobogtató érzés!
Megnyugtatásul közlöm, hogy a nyomtatott könyv megjelenését követően ebook formában is bekerül a "sorba" a régebben megjelentek közé.

A másik, nagyon pozitív esemény, hogy hívtak, dolgozzak ismét!
Természetesen megyek! Orvosi vizsgálat után csütörtökön lépek be az új munkahelyre, amit már szemügyre vettem. Tetszik!

Miután elég fárasztó lesz ennyi kihagyás (számítógép előtti ücsörgés) után talpon lennem, bizonyára nem nagyon fogok írni, legalábbis nem annyit, mint eddig tettem.

Az elkezdett könyvem befejezésére sokat kell majd várni, de addig lehet olvasni a régebbieket!

Izgalommal és várakozással tölt el ez a hét; reményeim szerint jól döntöttem.
A munka hiányzott nagyon; ez a fajta munka, amit fiatalok között, és a már megszerzett tapasztalat birtokában (nem véletlenül hívtak!) végezhetek, nem csak a megkeresett pénz miatt fontos nekem, hanem lehetőséget nyújt egy minőségi változásra is az életemben. ( fogaim rendbetétele, amire a nyugdíjból semmi esélyem sem lenne)

Szóval: nagy változások következnek, melyektől nagyon sokat remélek!
Szurkoljatok nekem!

Anti-marketing

                       /http://pctrs.network.hu/clubblogpicture/5/8/_/58089_898654935_big.jpg/

Elképzelem, amint beadva a derekam, meggyőzve saját magam: találkozom az Olvasó(i)mmal:

Kínosan feszengek, és decensen mosolygok.
Arcizmaim már szinte rángnak a kényszerű vigyortól.
Fáj a lábam a kölcsön kapott cipőben, kínok gyötrik testem a viselt, de számomra szokatlan melltartó miatt.

Idegenszagú, szintén kölcsön kapott pulóver és nadrág borzolja idegeimet és saját lehetetlenségemet hangsúlyozza a lelkemben.

Egyetlen nyomtatott könyvem miatt vagyok itt.
Ez volt az első, amit írtam, és fizettem a kiadónak a nyomtatásért. Kiizzadtam, de sem a szerkesztést, tördelést nem tudtam megfizetni, ezért ez a legsilányabb könyvem.
A tartalma nem rossz, de csak annak, aki hasonló mentalitású, mint én; nem vagyunk sokan.

Ezt a könyvet kellene méltatni ahhoz, hogy megvegyék, olvassák.
Én erre képtelen vagyok: nem tartom elég jónak, a nyomtatás is hagy kívánnivalót maga után, ezért képtelen lennék beszélni róla; másrészt, idegen emberek közt nem tudok beszélni. Lehajtott fejjel kellene tennem, szorosra zárt szájjal, mivel gyalázatos állapotú a fogsorom (alig van). Szereplésre ezen külsőségek miatt nem is vállalkozom.

A pofámról ég a bőr, amikor valaki, aki talán olvasta (?) a könyvem, beszél róla, jókat mond, mert a cél, hogy megvegyék a hallgatók.

Van-e valaki itt, aki a könyvem miatt jött, vagy csak kíváncsiskodók, melegedni vágyók lézengenek a könyvesboltban?

Van, aki vesz a könyvből, és nekem beszélnem kell vele, dedikálnom!
Szörnyű! Kínos alig-mosollyal, nagyon szűkszavúan szólok, és tétován írom a nevet, ami nem a sajátom, csak írói álnév.

Egyre inkább elönt, valami elementáris düh.
Hazugság az egész, inkább krumplit árulnék a piacon!

Meg vagyok győződve arról, hogy egy ilyen megjelenéssel, beszélgetéssel az én esetemben nem szaporodik az olvasóim köre, sőt, aki eddig olvasott, mert nem ismert, még az is elfordul tőlem.
Én is ezt tenném, teljesen egyetértek.

Egy rossz-külsejű öregasszony próbálkozása nem túl forgalomnövelő.

Miközben írom ezt a víziót, kiver a hideg verejték…
Kihagyom ezt a borzalmat!
Én nem ezért írok, hanem mert valami bennem erre kényszerít!