2013. július 30., kedd

Üresjárat









A SZERELVÉNY UTASOKAT NEM SZÁLLÍT

Gyakorta olvastam ezt – dühöngve – tíz órai munka után, a villamos elején. Az ember hulla fáradtan rohan, mert látja, bent áll a végállomáson, és nehogy itt hagyjon, mert késő este már húszpercenként jár. Fájó lábbal, remegő inakkal odaérsz, és ezt olvasod. A pokol fenekére kívánod az összes illetékest.

Most a fejemben, sőt, az agyamon világítanak ezek a betűk! Csak ülök a gép előtt, mert kellene valamit kipasszírozni az agyamból, ám nincs benne semmi! Kifújta a szél!
Vagy befújta valamivel, annyira, hogy nem találok semmit. Egész kellemes ám ez az állapot! Mert nem csak a jó gondolatokat fedi be, hanem a rosszakat is!

Ritka eset, mikor nekem nincs mondanivalóm!
Momentán fél-hülyén, laza vigyorral nyomkodom a billentyűket, mintha valami okosságot vetnék papírra (blogba), pedig a SEMMI a témám. Az van most a fejemben.

Sikerült annyira ellazulnom, hogy csak a ruhám tart össze!
Azt hiszem, hogy vasárnap van! Röhej! Hat éve vagyok nyugdíjas, és még mindig ezek a régi beidegződések! Mikor lehet „semmit tenni”? Vasárnap!

Késő esti garázsmenet. Üresjárat. Kongó fej. Majd reggel!








2013. július 14., vasárnap

Befejeztem!






Tegnap éjjel bejeztem életem első regényét!
Nagy élvezettel írtam, örömet okozott, különös érzés volt.

Most már "csak" gatyába kell ráznom, ami nem egyszerű feladat, pláne nekem, aki nem is konyítok a dologhoz. A józan eszemre hallgatva szöszölöm át a 297 A/4-es oldalnyi szöveget.

Sajnos, minél többször nyúlok hozzá, annál több hibát, javítani valót lelek, és egyre kevésbé tetszik.
Amikor készen leszek  - valamikor, még az életemben - vele, akkor kidobom.

Irodalom szerető és értő embernek vallom magam, ez meg nem az!
Azért egy pikáns részt ideollózok belőle, csak úgy....


... amit most töröltem. Bocsánat!