Miért tabu az időskori erotika?

   Egyik készülő írásom szereplői hatvanas személyek. Egy párt alkotnak. Amíg írtam, – szokásom szerint – saját fejemből, lelkemből, érzéseimből merítettem a forrást. Ám, egyszer csak felmerült bennem, utána kéne olvasnom néhány dolognak. Ugyanis a szereplőim aktív hatvanasak, akik szerelmesek egymásba, és ezt ki is fejezik kellő módon, amitől erotikus felhangot kapott az írásom. 

   Gondoltam, olvasok valamit erről, valóban általános-e a jelenség, az aktivitás, nehogy már valótlanságot írjak le – személyes tapasztalat hiányában.

   Itt ért az döbbenet. Nagyon kevés helyen foglalkoznak a témával, és kizárólag a problémás esetekkel. Nem nyugodtam bele, hiszen kell lennie normális, problémamentes kapcsolatnak is! Attól, hogy valaki annyi idős, amennyi, meg mindenféle baja van, az nem zárja ki az aktív életet ezen a téren sem! (némileg pirulva vallom be, alkalmas egyed esetén, bizony engem is elkapna a gépszíj!)

   Végül, találtam néhány – pszichével foglalkozó oldalt, ahol megnyugvással olvastam, amit sejtettem. Az erotika, a szex, nem deréktól lefelé, hanem a fejben dől el! A lélek motiválja, az érzés a másik iránt, ami megmozgatja a lelassult hormonképződést, felfokozza azt, és alkalmassá teszi az idős, ám ifjonti szerelemben élőket a vágyra, és annak csodálatos kielégítésére!

   Ne mosolyogjatok! Ha azt elfogadjátok, hogy lehetséges gyógyulás akkor, ha a páciens is nagyon akarja, akkor ez, ami csak egy hormon megfelelő működésének az agy által irányított fokozása, miért lenne kétséges?

   Alaposan belemerültem a témába. Olvastam olyan cikkeket, amelyik azt taglalja, hogy az időskori kapcsolatok nagyobb élménnyel, örömmel járnak, mint hinnénk! A tapasztalat, a nyugodt, őszi szerelem, a hormonok felfokozott működésének következtében, fantasztikus élménnyel ajándékozzák meg a párokat.

   Valószínű. Hogy a felmérés hiányos. Ugyanis, ma még mindig ott tartunk, hogy nevetségesnek tartják az idősek szerelmét, holott ez nem kor kérdése! Az érzés elsöprő ereje független attól, hány éves az alany! Már az érzést is megvető hangon illetik, akkor a nemi életről hangos röhögéssel vélekednek. Pedig! Orvosilag bizonyított, hogy negyven év után, lecsökken a tesztoszteron termelődés a férfiak szervezetében! Életerős negyvenesek szégyenkezve vonulnak félre, ha nem jön össze a dolog! Most ezt nem taglalom, hogy miért nem kéne megijedniük, ez nem tartozik a témámhoz.

   A hormonok is pótolhatóak – mindkét fél részéről – , ám a fejben, a lélekben kell rendet tenni! Szerencsére, ha egy erősen középkorút elsodor a szerelem, akkor hajlandó bár mire, hogy megőrizze, tökéletesítse azt. Kiváló élelmiszerek, zöldségek és gyümölcsök hatással vannak a hormonok működésére, ezeket eddig is fogyasztottuk, hiszen mindennapiak. Nagyobb odafigyeléssel, egészségesebb életmóddal, fizikai erőnlét felturbózásával, mágnes-terápiával, teljes élet vár az idősekre is, nem kihagyva a társadalom által nem elfogadott, sőt, megvetett természetes erotikát, nemi életet.

   Láthatunk sok példát arra, amikor középkorú, ötvenes férfi, felrúgja a látszólag tökéletes házasságát, és elvesz feleségül, egy lánya korabeli hölgyet. Azonnal ítélkezünk, hogy a pénze miatt ment hozzá, a karrierje érdekében, vagy más érdek miatt. Biztosan van ilyen is, ám, egy tapasztalt férfi nyújtotta kapcsolat olyan élményeket is hordoz magában, ami szorosra fűzi ezen párok kapcsolatát.

   Na, hát ebbe jól belemelegedtem!

Egy a lényeg, létezik időskori szerelem, lángolóbb, mint bármikor, és az erotika, a nemi kapcsolat az ilyen esetekben abszolút nagy élmény! Viszont a társadalmi beállítottság miatt, nem beszélnek róla az érintettek, tartva a megvetéstől, a nevetségessé válástól.

   Ennek alapján, nyugodtan szövögethetem a szálakat írásomban, nem fikció amit leírok!

Nem oszthatom meg egyik blogban sem, hiszen a szabályzat tiltja az erotikus tartalmú írások publikálását.

(nem kizárt, hogy még ezt is letiltják!)

Üresjárat

„A SZERELVÉNY UTASOKAT NEM SZÁLLÍT”

Gyakorta olvastam ezt – dühöngve – tíz órai munka után, a villamos elején. Az ember hulla fáradtan rohan, mert látja, bent áll a végállomáson, és nehogy itt hagyjon, mert késő este már húszpercenként jár. Fájó lábbal, remegő inakkal odaérsz, és ezt olvasod. A pokol fenekére kívánod az összes illetékest.

Most a fejemben, sőt, az agyamon világítanak ezek a betűk! Csak ülök a gép előtt, mert kellene valamit kipasszírozni az agyamból, ám nincs benne semmi! Kifújta a szél!

Vagy befújta valamivel, annyira, hogy nem találok semmit. Egész kellemes ám ez az állapot! Mert nem csak a jó gondolatokat fedi be, hanem a rosszakat is!

Ritka eset, mikor nekem nincs mondanivalóm!

Momentán fél-hülyén, laza vigyorral nyomkodom a billentyűket, mintha valami okosságot vetnék papírra (blogba), pedig a SEMMI a témám. Az van most a fejemben.

Sikerült annyira ellazulnom, hogy csak a ruhám tart össze!

Azt hiszem, hogy vasárnap van! Röhej! Hat éve vagyok nyugdíjas, és még mindig ezek a régi beidegződések! Mikor lehet „semmit tenni”? Vasárnap!

Késő esti garázsmenet. Üresjárat. Kongó fej. Majd reggel!

Befejeztem!

Tegnap éjjel bejeztem életem első regényét!
Nagy élvezettel írtam, örömet okozott, különös érzés volt.

Most már "csak" gatyába kell ráznom, ami nem egyszerű feladat, pláne nekem, aki nem is konyítok a dologhoz. A józan eszemre hallgatva szöszölöm át a 297 A/4-es oldalnyi szöveget.

Sajnos, minél többször nyúlok hozzá, annál több hibát, javítani valót lelek, és egyre kevésbé tetszik.
Amikor készen leszek  - valamikor, még az életemben - vele, akkor kidobom.

Irodalom szerető és értő embernek vallom magam, ez meg nem az!
Azért egy pikáns részt ideollózok belőle, csak úgy....


... amit most töröltem. Bocsánat!

Híres Hungarikum

   Olvasom a napokban a találgatásokat, vajh' mi okból tartózkodik nálunk az ifjú zseni és hitvese.
Biztosan valami nagy dolog lehet, ha ZUCKERBERG, a Facebook megálmodója, kitalálója átugrott ide, ebbe a manapság hírhedt pöcegödörbe.

   Ó, nagyban ment a találgatás! Bizony, itt valami készül!

    Ma olvasom azt a baromi fontos dolgot, ami miatt ez a látogatás létrejött.
    Az ok: kutyadolog. Bizony! Ez azért nem semmi!
  
   Anno mit tudtak rólunk nyugatra? Kommunizmus, gulyás, puszta, csikós. Manapság több magyar étterem van szerte a világban, mint amennyi idehaza (volt, mikor még "fénykorunkat" éltük). Ez már nem kuriózum sehol. Az, hogy az új kép milyen áttételekkel keletkezett, azt nem tudom, csak rémlik. hogy egy tévéműsorban Alain Delon kapott ajándékba a műsor gazdáitól egy fekete kölyökpulit. Az is halványan rémlik. hogy mintha ezt másokkal, más alkalommal is megtették volna.

     Manapság úgy tűnik, a magyar ősi kutyafajták öregbítik hírnevünket, és ez olyan fontos a kintiek szemében, hogy egy ifjú milliárdos zseni, akinek már van egy magyar pulija - a képen Ő látható, a neve Beast, természetesen saját oldala van a Facén milliós rajongótáborral -, szóval átugrott ide tanulmányozni a magyar pulikennelek működését. (esetleg még a komondor is szóba jöhet)

   Na, most azt nem tudom eldönteni, hogy melyik változat a parasztvakítás?

   Mondjuk, ha már úgy is itt járt, megnézhette volna, milyen vacakul működik saját szülöttének magyar változata! Adhatott volna néhány tippet, mert így Őt meg az Édesanyját emlegetjük igen ékesszólóan, és igen gyakorta.

   Kutyavilág ez!

A képen a szűk családi kör:

A fotókat Beast oldaláról töltöttem le, miután meggyőződtem róla, hogy nyilvános!

Álmodozni nagyon jó!

                                           

   Mostanában gyakrabban álmodozom, mint bakfis koromban.
Bevallom, szeretek elmerülni ebben az állapotban, jó dolgokat képzelek magamnak, olyasmit, aminek nincs semmi realitása, de ez jó az álmodozásban, hogy minden megtörténhet.
Van egy saját, külön bejáratú világom, ahol úgy, és akkor történnek a dolgok, amikor és ahogyan én akarom. Nincs semmi külső, zavaró tényező, nincs megoldhatatlan probléma, nincsenek anyagi gondok, csak az van, ami az elmém szüleménye.

   Hosszan tart már ez az álomvilág, és nagyon érdekesen alakul.
Azt gondoltam, leírom. Megtettem. Minden napi álmodozásom a Word szövegszerkesztőjébe kerül. Mi lesz belőle? Nem tudom. Tetszik-e valakinek? Nem tudom, de nem is ez a célom. Egyszerűen nyomát akarom hagyni ennek a számomra nagyon kedves világnak, még akkor is, ha mások számára érthetetlen agyszülemény, vagy önteltség, vagy…, nem szapulom, számomra – mostanában ez az első és legfontosabb, legfelemelőbb érzés!

   Valójában ez a lényeg, hogy én jól érezzem magam.
Persze, nem bújok ki a bőrömből, mert már nagyon régen viselem, nélküle pőre lennék.
Kissé félve, de mégis, meggyőzve magam – közre adom.

   Címet is adtam álmodozásomnak: Nem mindenáron!

   Egy kedves ismerősöm néhány részletet már megosztott, néhányan már olvasták.
Most, itt a blogomban, időről időre, de az írás sorrendjében megosztom veletek titkos, valószerűtlen álmodozásom termékét.

   A kép, az ugyan az – ennek szerepe van. Számozom a megjelenést, de, mivel ez nem könyv, nincsenek fejezetek.

   Amit kérek, az egy elnéző mosoly legyen, mert merek álmodozni, minden remény nélkül, csupán azért, mert jólesik! Még akkor is, ha „kancsalul festett egekbe néz”!

Terápia

Én olyan átkozott rossz természettel rendelkezem, hogy nem kívánom, még az ellenségeimnek sem. A lelkemmel élem meg a köröttem zajló mindenséget. Ezért aztán időnként a fellegekben járok, dallamok irányítanak, versek szakadnak ki belőlem, vagy teljes letargiába süllyedek. Vannak napok, amikor még élni sincs kedvem, vannak éjszakák, mikor semmit sem alszom. Ezeken az álmatlanul töltött éjszakákon történik velem valami. A fejemben elindult egy történet, ami nem akar véget érni.
Ez a történet, még akár valóság is lehetne, de a lényeg, hogy napról napra írok hozzá valamit. Fogalmam sincs arról, hogyan folytatódik majd a történet, de nagyon élvezem.
Teljesen kicserélődöm, mikor írom, valakinek, értékesnek érzem magam. Mióta elkezdtem, azóta sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, ritkán kapnak el végletes hangulatok.
Ez számomra egy terápia, ami segít megtalálni magam, az útvesztőből kivezető utam.
Mivel az én „művem”, ezért természetes, hogy az én normáimat tükrözi. A címe (ha ez marad) szintén erre utal. Elérni valamit, de…

Nem mindenáron!

Sunshine!!!

Hajnal felé járt az idő, mire végre elaludtam. Tudtam, ez azért van, mert időváltozás várható.
És lőn!

Napsütéses reggelre ébredtem, már nem is emlékszem mikor volt ilyen!

Itthon volt dolgom, hát az ablakból figyeltem a Nap járását.
Teljes izgalomban voltam, mikor az első emelet gangját fényezte..., na, még egy kicsit, érj már ide!

Nem. Ide nem süt be a Nap.
Már eldöntöttem, mekkora, milyen balkonládát veszek, hogy rögzítem.
Most kezdhetem böngészni az Internetes oldalakat, melyik virág, növény kerüljön az ablakomba, amelyiknek nem létszükséglet a Nap! Van ilyen?

Azt már tudom, hogy a szobámba valami alaszkai zuzmót, vagy szibériai susnyást cserepezek, mert itt barlangi sötétség és hőmérséklet az uralkodó.

Bár ellensége vagyok a művirágoknak, lehet mégis ráfanyalodom, hogy legyen valami szín, vidámság, még ha mű is.