Bevallom, szeretek elmerülni ebben az állapotban, jó dolgokat képzelek magamnak, olyasmit, aminek nincs semmi realitása, de ez jó az álmodozásban, hogy minden megtörténhet.
Van egy saját, külön bejáratú világom, ahol úgy, és akkor történnek a dolgok, amikor és ahogyan én akarom. Nincs semmi külső, zavaró tényező, nincs megoldhatatlan probléma, nincsenek anyagi gondok, csak az van, ami az elmém szüleménye.
Hosszan tart már ez az álomvilág, és nagyon érdekesen alakul.
Azt gondoltam, leírom. Megtettem. Minden napi álmodozásom a Word szövegszerkesztőjébe kerül. Mi lesz belőle? Nem tudom. Tetszik-e valakinek? Nem tudom, de nem is ez a célom. Egyszerűen nyomát akarom hagyni ennek a számomra nagyon kedves világnak, még akkor is, ha mások számára érthetetlen agyszülemény, vagy önteltség, vagy…, nem szapulom, számomra – mostanában ez az első és legfontosabb, legfelemelőbb érzés!
Valójában ez a lényeg, hogy én jól érezzem magam.
Persze, nem bújok ki a bőrömből, mert már nagyon régen viselem, nélküle pőre lennék.
Kissé félve, de mégis, meggyőzve magam – közre adom.
Címet is adtam álmodozásomnak: Nem mindenáron!
Egy kedves ismerősöm néhány részletet már megosztott, néhányan már olvasták.
Most, itt a blogomban, időről időre, de az írás sorrendjében megosztom veletek titkos, valószerűtlen álmodozásom termékét.
A kép, az ugyan az – ennek szerepe van. Számozom a megjelenést, de, mivel ez nem könyv, nincsenek fejezetek.
Amit kérek, az egy elnéző mosoly legyen, mert merek álmodozni, minden remény nélkül, csupán azért, mert jólesik! Még akkor is, ha „kancsalul festett egekbe néz”!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése