Ez a második, amit befejeztem!

Gwendoline Welsh:

Lángoló zsarátnok   ( erotikus regény)

   Az előző – Nem mindenáron! – című könyv szereplőinek további sorsát meséli el, ám kicsit más aspektusból. A szerelem a fő vezérfonal, ami minden mást befolyásol. A történet önmagában is megáll, hiszen utalások magyarázzák az esetleges kapcsolódást. A főszeplő hölgy neve itt más, hiszen az előzőekben az írói nevéből következően mindenki azon a néven – Zella – szólítja, ám itt, más oldaláról is megismerhetjük.

   Zella, azaz Ena, egy fiatalos gondolkodású, mindenre nyitott nő, akit az élet nyugdíjas korára megajándékoz egy csodálatos szerelemmel. Arlen, a férfi, hónapokon át ostromolta, míg sikerült meggyőznie az elveihez ragaszkodó nőt, aki végül is hagyta elsodortatni magát a késő, őszi szerelem által. Mindketten erős egyéniségek, gyakorta egetverően összevesznek, aztán belebetegednek a másik hiányába.

   Ena olyan, mint a búgócsiga, vagy egy szélvész. Állandóan kitalál valamit, amibe teljes erővel beleveti magát, és sikerre is viszi. Viszont az ezzel járó cirkuszt nem viseli el, és visszavonul a nyilvánosságtól. Sikeres író, ruhatervező, végül vállalatot hoz létre a Kedvessel, aki egyébként ügyvéd.  Alapjáraton maximalista, minden területen minőségre törekszik, még a szerelemben is.

   A sokféle tennivaló közben állandóan edz, sportol, menhelyi állatokkal veszi körül magát, és nagyon odafigyel az egészségükre. Ez igen hasznos, mert fiatalokat megszégyenítően aktív a szerelmi életük. Sokat utaznak – keveset kedvtelésből, inkább Ena miatt, aki nemzetközi divatbemutatókon villog, nem csak a bemutatott ruhákkal, hanem a sajátjaival is. Szenvedélyesen fotózza a természetet, kiállításra kerülnek a képei. Amikor kifogy az ötletekből, kevés ideig bírja a nyugalmas életet, ez nem az ő világa. Ilyenkor meghasonlik önmagával, összeveszik a Kedvessel, elvonul remetézni.

   Rengeteg pénzt keres, ami idegesíti, ezért igyekszik megszabadulni tőle. Nem tud gazdag lenni, egész életében szegény volt! Lakást vesz a gyerekeinek, letétbe helyez pénzt az unokáinak, befektet a vállalatába. Gyakorlatilag állandóan harcol önmagával, mert nem egyszerű egy beidegződött, átlagos életformát hirtelen „levetni”, és gyökeresen megváltozott körülményekhez igazodni. Különösen nem hatvanon túl.

   Kegyetlen nehézségekkel küzd, a saját természete miatt. A kedves autóbalesete ismét változást hoz. Magát okolva, nem tudja feldolgozni. Lecsitul, látszólag elvesztette lendületét. Közel jár az apátiához, rossz érzések keserítik. Az előérzetét nem osztja meg, magába zárva kínlódik.

    Egy nyaralásnak szánt utazás előtt, titokban összeházasodnak, végrendeletet írnak. Hazafelé jönnek, már látszik a városuk, ám a sors ennyit adott nekik.

Én, csak írom...

   Napokkal ezelőtt befejeztem a második regényemet. Teljesen komplett, CD-re másolva, elmentve különböző formátumokban. Már a harmadikat írom, de ezzel most nem sietek. Hagyom, hogy sodorjon, ám ez több fantáziát igényel.

   A második, hát, nem is tudom…, mondjuk a romantikusnak az erősen erotikus változata. Nem tudom, mi ütött belém, hogy ennyire belementem a dolgokba, de nem írtam semmi olyasmit, ami megbotránkoztató, vulgáris, obszcén tartalommal bírna. Nem pornográf, csupán erotikus, ám a két ember, a főszereplő pár szerelmének mélységéből, eggyé válásuk ábrázolásából nem maradhatott ki. Különös tekintettel arra, miszerint a tökéletes szellemi, fizikai, lelki egészség kiegyensúlyozott nemi élet nélkül, aligha sikerül.

   Sokat olvastam a témába vágó írásokat, könyveket. Valójában megerősítettek abban, amit ezek elolvasása előtt is tudtam. Tapasztalatból. Igyekeztem a hangulatot, az átélteket érzékeltetni, hogy sikerült-e? Valószínű soha nem derül ki. Ugyanis a kiadók legtöbbje elzárkózik, sőt, kifejezetten tiltja a hasonló témákat. Persze, azokról beszélek, akik amatőr, ismeretlen firkászok – mint én is – munkáival foglalkoznak. Azok, akik az ilyen témájú (még ilyenebb!) könyveket kiadják, nem is fogadnak kéziratot.

   Gyűlnek a CD-k, mindegyiken egy „regény”, ám, hogy mi lesz a sorsuk, magam sem tudom. Én csak írom őket, mert írnom kell. A történetek  és a szereplők egy része kitalált karakter, sok szereplőt az élet sodort az utamba. Nem a történet késztet az írásra, hanem ezen keresztül tudom elmondani a gondolataimat, véleményemet, érzéseimet.

   Én csak írom a … következő regényt.

"A kollekció az ŐSZ nevet viseli"

Részlet, egy még befejezetlen kéziratból - a szeptember és hangulat apropóján.

 "  -- Gyertek, itt van! – és bezúdult a hat, hazája béli leányzó.
Először annak örült, hogy nem lesznek gondjai a beszélgetéssel, másodszor annak, hogy nem anorexiás típusú lányokat kapott. Kicsit beszélgettek, aztán – miután alaposan szemrevételezte alakjukat, kiosztotta a ruhákat.
   Egyikük bőven meg volt áldva kebellel, ő a teljesen átlátszó barna, selyemruhát kapta, hozzá az aranyszínű bugyit. Gesztenyebarna, derékig érő, sima haja tökéletesen illett a ruha keltette otthonos, laza hangulathoz. Nagyon magas sarkú, aranyozott pántokból álló papucs egészítette ki.
   Az egyik lány haja természetes vörös, göndör fürtök keretezte arcán millió szeplő. fitos orra, huncut szeme, a lángoló ruha viselésére inspirálta Enát. Terrakotta színű tíz centis sarkút kapott a lábára,  kezére hosszú, tűzpiros lakk kesztyűt. A szöszi, az őszi égboltot idéző, nap-pászmákkal díszített, felhőkkel tarkított ruhát kapta. A sötétebb kék derékrész mély dekoltázsa kecses kebleket villantott. Ékszer helyett, egy nyakpánt ölelte karcsú nyakát, rajta az arany „Z”. Fehér cipője igen magas sarkú volt.
   A fekete, rövid hajú lány, a másik, hamvadó félben lévő tűzvarázs ruhát kapta, lilás-szürke cipővel, kesztyűvel.
   A világos, aranybarna hajú lányhoz tökéletesen illett, a sokszínű, őszi lombkoronát imitáló ruha, apró melleit felnyomta a fatörzset jelző, kéreg-utánzatú fűző, az abroncsos szoknyához, barna lakkból készült bokacsizmát kapott, irdatlan magas sarokkal.
   Az utolsó darabhoz, hidegséget kellett sugározni, ám egyik leány sem volt rideg. A fekete, hosszú hajú szépség arca állandóan mosolygott.
   -- Figyelj, drágám! Tudnál jeges, megvető, dermesztő tekintetet produkálni?
A lány pillanatok alatt libabőrős hidegséggel árasztotta el őket.
   -- Nagyszerű! Ehhez a ruhához ez kell! Segített felöltenie a késői, szeles, hideg őszt jelentő ruhát. Fekete fatörzset formázó derékrésze csillogott, mintha eső, vagy dér olvadozna rajta. Az abroncsos szoknya ezernyi cafatból állt, a hófehértől a mocskos szürkéig, köztük néhol fekete, fák ágait idéző darab. Ezeken, egy-egy fonnyadt, vagy elsárgult levél függött, mint aki nem akar megválni a fa ágától. A cipő fekete lakk, a kesztyű szintén, egészen vállig érő. Mindegyik ruhánál jelentős szerepet kap a szélgép, ám az utóbbinál, még hangot is szeretett volna. A lányok hallgatták Enát.
   -- A kollekció az ŐSZ nevet viseli. Mindegyik ruha kapott nevet. Első az „Őszi égbolt”, a második a „Festői lombkorona”, következik a „Lángok tánca” majd a „Tűzvarázs”, aztán az „Otthon melege”, majd a „Dermesztő elmúlás”. Miután, a zenei rendezővel nem lehetett beszélni, halvány gőzöm sincs, milyen zenét kapunk. A rendező instrukcióit itt, a próbán tartsátok be, aztán majd beszélünk róla. Rendben vagytok? Birtok menni ezekben a cipőkben?
   -- Gyönyörűek a ruhák, és nagyon hangulatosak. Tetszik, hogy van jelentésük.
   -- Számomra nagyon sok. Mindegyiket saját két kezemmel varrtam, miközben őszi emlékek aranyozták, vagy búsították a lelkem. Azt is belevarrtam.
   -- Ha jól értem, az életed bizonyos részét viseljük magunkon.
   -- Igen. Valóban.
A lányok összenéztek. Jelentőségteljes pillantásokat váltottak.
   -- Bocsánat, hogy nem aggatok rátok ékszereket, de maximum a borostyán illene ide.
   -- Van kint! Egy kosár borostyán, vagy utánzat!
Ena kiszólt az ajtó előtt lebzselő Kedvesnek.
   -- A lányok láttak itt valahol egy kosárban borostyán kellékeket. Megtennéd, hogy megkeresed, behozod?
   -- Keresem. – sietett el a férfi, majd néhány perc múlva kopogott. Ena kiment, átvette a kosarat, majd becsukta az ajtót.
   -- Na, nézzük.
   -- Függőket keressetek!
Találtak hat pár, teljesen egyforma, négy bogyóból álló függőt. Ám, az utolsó, a dermesztőhöz, fehér, vagy fekete illene.
   -- Várjatok, keresek. – Ena kirongyolt, majd addig kotort, kutakodott, amíg talált egy fekete függőt, formára teljesen megegyezőt a borostyánokkal.
Örömmel vitte, adta a lánynak.
   -- Ezt a megmaradt borostyánt, neked kéne viselni. – szólt a lángleány.
   -- Igazad van, add csak ide! – azzal zsebre vágta.
Hangosan szólították a résztvevőket.
   -- Drágáim, én a nézőtéren figyelek mindenre, jegyzetelek, azután beszélünk. Menjetek!
Ena nézte a fantasztikus kreációkat, és keserű lett a szája íze. Ő itt labdába sem rúghat. Ezek a darabok, nem is ruhák! Valami agyszülemények! Ezt nevezik divatnak? Aztán kissé megnyugodott, mikor Zoé álomszép, letisztult vonalú, kötött, horgolt kollekcióját nézte. A zene nem tetszett, bár, ezekhez a darabokhoz talán illett is a disszonancia. Zoé ruháinál, már kellemes zene szólt. A rendezőnek semmi nem volt jó, egyfolytában rohanásra nyaggatta a lányokat, szinte idő sem volt arra, hogy megnézze az ember. Mérgelődött, mikor felcsendült Vivaldi zenéje, az Ősz tétel. Jött az ő kollekciója.
(.....)

   Készülődtek a bemutatóra.
   Ena különleges sminket készített nagy gonddal Arany és rozsdabarna szemhéjpúdert használt, arcára, a járomcsontra, kevés rozsdaszínt, ami kissé csillámos volt. Szájára is rozsdaszínű rúzst kent, aztán felvette az arany csípőnadrágot, majd a teljesen átlátszó, barna, térdig érő tunikát, ami a nála szokott módon, derékig fel volt hasítva mindkét oldalon. Magasan záródó nyakkivágás, bal vállán parányi arany „Z”, melleit csodálatos, kínai motívumokból álló arany hímzés fedte. Köldöke, kockás, lapos hasa, minden porcikája látszott. Belebújt az óarany magas sarkú cipőjébe, kis maroktáskája barna lakkból készült. A keret nélküli, strasszos szemüveg került elő, majd hirtelen a farmerja zsebéből előhúzta a borostyán függőket. Fülébe rakta, majd felállt, a Kedves tekintetét keresve.
   -- Minden férfinek gondja támad, ahogy megmozdulsz, a bimbóid kivillannak.
   -- Vegyek föl mást? Túl merész?
   -- Ne vegyél mást, és valóban, túl merész, de illik hozzád, és csodás vagy benne.
   -- És te! A nők szétszednek!
Arlen a fekete szmokingjához Ena felsőjével megegyező színű selyeminget viselt, óarany csokornyakkendővel. Mandzsettagombja borostyánkővel díszítve.
   -- Hé! Ezt meg honnan szedted?
   -- Az egyik lányod mutatta a borostyános kosárban. Lenyúltam. Holnap visszaadom.
   -- Mehetünk?
   -- Hozom, a kamerám. Menjünk.
A terem zsúfolásig tömve volt. Ena megkereste a lányait, megnézte, minden rendben van-e?
   -- Izgultok, drágáim?
   -- Milánó az egyik legfontosabb bemutató.
   -- Érezzétek a langyos napsugarat, az avar illatát, a pattogó tüzet, a hamvadó, de még szikrázó zsarátnokot, a kandalló nyújtotta barátságos, meleg otthon biztonságát, a hideg, dermesztő késő őszi szelet. Az ősz gyönyörű! Számomra elhozta az igazi szerelmet, a meleg boldogságot. Ez mind rajtatok van, ezekben a ruhákban. Mosollyal az arcotokon, merengőn, szerelmesen sétáljatok, forogjatok, kedvetek, érzésetek szerint. Sok sikert, drágáim! Én leülök a nézőtéren. Nincs rám szükség, értitek a dolgotokat.
   Megölelgette őket, aztán megkereste a Kedvest, és leült mellé.
   Igyekezett nagyon, hogy ne tükrözze tekintete a nem tetszését, vagy a csodálatát. Minden darabot megtapsolt.
   Aztán felsírt a hegedű, Vivaldi gyönyörű zenéje. Felkonferálták, Arlen fordította volna, de leintette, nem érdekes a szöveg.
   Nézte a saját maga alkotta, érzelmei diktálta ruhákat, csodálta lányait, akik átszellemült arccal, bágyadt mosollyal, villanó szemmel, lustán nyújtózva, fagyos, dermesztő pillantással sétáltak a kifutón. Gyönyörűek voltak!"

 

Miért tabu az időskori erotika?

   Egyik készülő írásom szereplői hatvanas személyek. Egy párt alkotnak. Amíg írtam, – szokásom szerint – saját fejemből, lelkemből, érzéseimből merítettem a forrást. Ám, egyszer csak felmerült bennem, utána kéne olvasnom néhány dolognak. Ugyanis a szereplőim aktív hatvanasak, akik szerelmesek egymásba, és ezt ki is fejezik kellő módon, amitől erotikus felhangot kapott az írásom. 

   Gondoltam, olvasok valamit erről, valóban általános-e a jelenség, az aktivitás, nehogy már valótlanságot írjak le – személyes tapasztalat hiányában.

   Itt ért az döbbenet. Nagyon kevés helyen foglalkoznak a témával, és kizárólag a problémás esetekkel. Nem nyugodtam bele, hiszen kell lennie normális, problémamentes kapcsolatnak is! Attól, hogy valaki annyi idős, amennyi, meg mindenféle baja van, az nem zárja ki az aktív életet ezen a téren sem! (némileg pirulva vallom be, alkalmas egyed esetén, bizony engem is elkapna a gépszíj!)

   Végül, találtam néhány – pszichével foglalkozó oldalt, ahol megnyugvással olvastam, amit sejtettem. Az erotika, a szex, nem deréktól lefelé, hanem a fejben dől el! A lélek motiválja, az érzés a másik iránt, ami megmozgatja a lelassult hormonképződést, felfokozza azt, és alkalmassá teszi az idős, ám ifjonti szerelemben élőket a vágyra, és annak csodálatos kielégítésére!

   Ne mosolyogjatok! Ha azt elfogadjátok, hogy lehetséges gyógyulás akkor, ha a páciens is nagyon akarja, akkor ez, ami csak egy hormon megfelelő működésének az agy által irányított fokozása, miért lenne kétséges?

   Alaposan belemerültem a témába. Olvastam olyan cikkeket, amelyik azt taglalja, hogy az időskori kapcsolatok nagyobb élménnyel, örömmel járnak, mint hinnénk! A tapasztalat, a nyugodt, őszi szerelem, a hormonok felfokozott működésének következtében, fantasztikus élménnyel ajándékozzák meg a párokat.

   Valószínű. Hogy a felmérés hiányos. Ugyanis, ma még mindig ott tartunk, hogy nevetségesnek tartják az idősek szerelmét, holott ez nem kor kérdése! Az érzés elsöprő ereje független attól, hány éves az alany! Már az érzést is megvető hangon illetik, akkor a nemi életről hangos röhögéssel vélekednek. Pedig! Orvosilag bizonyított, hogy negyven év után, lecsökken a tesztoszteron termelődés a férfiak szervezetében! Életerős negyvenesek szégyenkezve vonulnak félre, ha nem jön össze a dolog! Most ezt nem taglalom, hogy miért nem kéne megijedniük, ez nem tartozik a témámhoz.

   A hormonok is pótolhatóak – mindkét fél részéről – , ám a fejben, a lélekben kell rendet tenni! Szerencsére, ha egy erősen középkorút elsodor a szerelem, akkor hajlandó bár mire, hogy megőrizze, tökéletesítse azt. Kiváló élelmiszerek, zöldségek és gyümölcsök hatással vannak a hormonok működésére, ezeket eddig is fogyasztottuk, hiszen mindennapiak. Nagyobb odafigyeléssel, egészségesebb életmóddal, fizikai erőnlét felturbózásával, mágnes-terápiával, teljes élet vár az idősekre is, nem kihagyva a társadalom által nem elfogadott, sőt, megvetett természetes erotikát, nemi életet.

   Láthatunk sok példát arra, amikor középkorú, ötvenes férfi, felrúgja a látszólag tökéletes házasságát, és elvesz feleségül, egy lánya korabeli hölgyet. Azonnal ítélkezünk, hogy a pénze miatt ment hozzá, a karrierje érdekében, vagy más érdek miatt. Biztosan van ilyen is, ám, egy tapasztalt férfi nyújtotta kapcsolat olyan élményeket is hordoz magában, ami szorosra fűzi ezen párok kapcsolatát.

   Na, hát ebbe jól belemelegedtem!

Egy a lényeg, létezik időskori szerelem, lángolóbb, mint bármikor, és az erotika, a nemi kapcsolat az ilyen esetekben abszolút nagy élmény! Viszont a társadalmi beállítottság miatt, nem beszélnek róla az érintettek, tartva a megvetéstől, a nevetségessé válástól.

   Ennek alapján, nyugodtan szövögethetem a szálakat írásomban, nem fikció amit leírok!

Nem oszthatom meg egyik blogban sem, hiszen a szabályzat tiltja az erotikus tartalmú írások publikálását.

(nem kizárt, hogy még ezt is letiltják!)

Üresjárat

„A SZERELVÉNY UTASOKAT NEM SZÁLLÍT”

Gyakorta olvastam ezt – dühöngve – tíz órai munka után, a villamos elején. Az ember hulla fáradtan rohan, mert látja, bent áll a végállomáson, és nehogy itt hagyjon, mert késő este már húszpercenként jár. Fájó lábbal, remegő inakkal odaérsz, és ezt olvasod. A pokol fenekére kívánod az összes illetékest.

Most a fejemben, sőt, az agyamon világítanak ezek a betűk! Csak ülök a gép előtt, mert kellene valamit kipasszírozni az agyamból, ám nincs benne semmi! Kifújta a szél!

Vagy befújta valamivel, annyira, hogy nem találok semmit. Egész kellemes ám ez az állapot! Mert nem csak a jó gondolatokat fedi be, hanem a rosszakat is!

Ritka eset, mikor nekem nincs mondanivalóm!

Momentán fél-hülyén, laza vigyorral nyomkodom a billentyűket, mintha valami okosságot vetnék papírra (blogba), pedig a SEMMI a témám. Az van most a fejemben.

Sikerült annyira ellazulnom, hogy csak a ruhám tart össze!

Azt hiszem, hogy vasárnap van! Röhej! Hat éve vagyok nyugdíjas, és még mindig ezek a régi beidegződések! Mikor lehet „semmit tenni”? Vasárnap!

Késő esti garázsmenet. Üresjárat. Kongó fej. Majd reggel!

Befejeztem!

Tegnap éjjel bejeztem életem első regényét!
Nagy élvezettel írtam, örömet okozott, különös érzés volt.

Most már "csak" gatyába kell ráznom, ami nem egyszerű feladat, pláne nekem, aki nem is konyítok a dologhoz. A józan eszemre hallgatva szöszölöm át a 297 A/4-es oldalnyi szöveget.

Sajnos, minél többször nyúlok hozzá, annál több hibát, javítani valót lelek, és egyre kevésbé tetszik.
Amikor készen leszek  - valamikor, még az életemben - vele, akkor kidobom.

Irodalom szerető és értő embernek vallom magam, ez meg nem az!
Azért egy pikáns részt ideollózok belőle, csak úgy....


... amit most töröltem. Bocsánat!

Híres Hungarikum

   Olvasom a napokban a találgatásokat, vajh' mi okból tartózkodik nálunk az ifjú zseni és hitvese.
Biztosan valami nagy dolog lehet, ha ZUCKERBERG, a Facebook megálmodója, kitalálója átugrott ide, ebbe a manapság hírhedt pöcegödörbe.

   Ó, nagyban ment a találgatás! Bizony, itt valami készül!

    Ma olvasom azt a baromi fontos dolgot, ami miatt ez a látogatás létrejött.
    Az ok: kutyadolog. Bizony! Ez azért nem semmi!
  
   Anno mit tudtak rólunk nyugatra? Kommunizmus, gulyás, puszta, csikós. Manapság több magyar étterem van szerte a világban, mint amennyi idehaza (volt, mikor még "fénykorunkat" éltük). Ez már nem kuriózum sehol. Az, hogy az új kép milyen áttételekkel keletkezett, azt nem tudom, csak rémlik. hogy egy tévéműsorban Alain Delon kapott ajándékba a műsor gazdáitól egy fekete kölyökpulit. Az is halványan rémlik. hogy mintha ezt másokkal, más alkalommal is megtették volna.

     Manapság úgy tűnik, a magyar ősi kutyafajták öregbítik hírnevünket, és ez olyan fontos a kintiek szemében, hogy egy ifjú milliárdos zseni, akinek már van egy magyar pulija - a képen Ő látható, a neve Beast, természetesen saját oldala van a Facén milliós rajongótáborral -, szóval átugrott ide tanulmányozni a magyar pulikennelek működését. (esetleg még a komondor is szóba jöhet)

   Na, most azt nem tudom eldönteni, hogy melyik változat a parasztvakítás?

   Mondjuk, ha már úgy is itt járt, megnézhette volna, milyen vacakul működik saját szülöttének magyar változata! Adhatott volna néhány tippet, mert így Őt meg az Édesanyját emlegetjük igen ékesszólóan, és igen gyakorta.

   Kutyavilág ez!

A képen a szűk családi kör:

A fotókat Beast oldaláról töltöttem le, miután meggyőződtem róla, hogy nyilvános!