Telefoninterjú

Üzenet várt a Facebook szerzői oldalamon, ahol – nagyon udvariasan – elkérte a telefonszámom egy férfi nevű illető. (mert azért a név nem sokat mond, lehet, hogy nő, vagy egy macska…) Sosemhallott újság nevében szeretne cikket írni rólam a könyveim kapcsán.

Megírtam. A mobilom számát.

Felhívott, még be is mutatkozott, de olyan gyorsan, hogy nem is értettem. Rögzítettem a csevegést, íme:

– Bevallom, én eddig még csak a Trilógiához tartozó három könyvet olvastam el, és nem nagyon tudom hová tenni… Az első és a második hatvanon felüli női főszereplője nekem nem tűnik hitelesnek, inkább negyvenesnek gondolnám… saját magából merítette a karaktert?

– Nagyrészt igen, hiszen így lehet hiteles. Ez nem jelenti azt, hogy az én életemről szólnak a történetek.

– Furcsálltam a szerelmi szálat is, különösen a második a Lángoló zsarátnok olvastán. Hatvan évesek, és  erotikus szereplői a könyvnek?

– Mit talál ebben furcsának? Maga is azok közé tartozik, akik szerint nem illik ennyi idősen szerelmesnek lenni, pláne őrült módon szexuális életet élni?

– Én még csak a fele vagyok, és hihetetlennek tartom. Végzett kutatást ezen a téren?

– Sok ide vágó cikket elolvastam, csak azért, hogy biztos legyek abban, nem vagyok kivétel! Tabu téma még mindig, de lesznek még a hitetlenek is hatvan évesek!

– Térjünk nyugalmasabb vizekre. Az Örökség, egy fiatal lány szemszögéből íródott. Mintha csak a kora és a neve lenne más, annyira hasonló a karakter az előző két könyv főszereplőjéhez. Gondolom, nehéz volt – és nem is nagyon sikerült – egy fiatal szemével, eszével azonosulni!

– Van modellem erre a karakterre, élő, eleven, és ilyen, hajszálra, mint a regényben.

– Itt is találkoztam olyan elemekkel, amik nem életszerűek. Például a gyerekek viselkedése. Csak azt ne mondja, hogy létező figurák!

–  Az ikrek kitalált alakok, egyetlen, ám annál fontosabb szerepük van: megidézni az előző két könyv szereplőit. Néhol el is rugaszkodtam a valóságtól, ezzel is jelezve az imént mondottakat.

– Kiknek írta ön ezeket a könyveket?

– Magamnak! Ne nevessen, soha nem terveztem regényt írni! Rossz passzban voltam, át kellett vészelnem egy nehéz időszakot. Kitaláltam egy történetet, aztán az önálló életre kelt, írta magát. Én benne éltem, és nagyon élveztem.

– Miért döntött a kiadás mellett? Alkalmasnak találta?

– Körülnéztem a hazai, meg némileg a külföldi bestseller-listákon. Beleolvastam jó néhány sikeres könyvbe. Véleményt alkottam, majd értékeltem magam. Nem jó, amit írtam, hiszen nem tudom a szépírás szabályait, viszont nagyon sokat olvasok. Könyveket, jó könyveket. Olyanokat, amikben van mondanivaló, és akkor döntöttem úgy, hogy elküldöm néhány helyre.

– Mégis, magánkiadásban jelentette meg… nem volt érdeklődés egyik kiadótól sem?

– Volt érdeklődés, meg költségvetés is. Csillagászati. A magánkiadást még képes vagyok finanszírozni a nyugdíjamból.

– Sikerre számított?

– Semmi képen! Nem az a kategória egyik könyvem sem, amilyenek a mai sikerkönyvek! Nem vádolok senkit, semmivel, nem vagyok levitézlett újságíró, nem henteregtem híres emberekkel… pedig, ha így lenne, és megírnám, biztos lenne a „siker”! Még talán igaznak sem kéne lenni, elég, ha megsúgom valamelyik bulvárlapnak, még meg is kérem, hogy ugyan, tartsa már titokban! Igazi irodalmat már nagyon régen láttam a toplistán. Valószínű, hogy az én értékrendemben van a hiba!

– Az ön könyveire lehet azt mondani, hogy irodalmi alkotások?

– Mondani – manapság – már bármit lehet, de attól még nem biztos, hogy igaz! Viccet félretéve: nem, nagyon gyenge próbálkozások. Ám, aki szemfüles, az talál benne érdekes gondolatokat is!

– Magasak az elvárásai, kritikus másokkal szemben, mégis, saját bevallása szerint nem jók a könyvei! Akkor miért teszi közzé?

– Vannak az én könyveimnél rosszabbak is! Tudom, ez nem mentség, de hátha adok valamit általuk néhány embernek!

– Van kereslet?

– Mihez képest? Amit beleinvesztáltam, a töredékét már megkerestem a jogdíjakból, de messze még a nullszaldó!

– Nem szegi kedvét a lanyha érdeklődés?

– Engem érdekel, és eléggé grafomán vagyok ahhoz, hogy bármi is kedvemet szegje ezen a térem!

– Vannak tervei, vázlatok, jegyzetek?

– A fejemben… majd, mikor beérik, akkor leírom.

– Azt olvastam, hogy a legújabb könyve krimi, és másik kiadónál jelent meg. Miért?

– Bűnügyi történet és nem krimi. Ami a másik kiadót illeti, annak anyagi okai vannak, nem mennék bele… Próbálkozom ezzel-azzal, majd kiderül, érdemes volt-e.

– Azt is olvastam, hogy ez a bűnügyi történet első kötete egy sorozatnak. Így van?

– Valóban, a két főszereplő köré kerítek még történetet. A második megírásával már csaknem elkészültem.

– Mikorra várható a megjelenése?

– Még be sem fejeztem! Aztán, gyakran tovább tart a készre-fésülés, mint a megírás, nagyon sok munkám lesz még vele! Majd posztolom az oldalamon!

– Miért álnéven jegyzi az írásait?

– Miért ne? Manapság ez szinte általános, meg némileg szégyenlős is vagyok. Azért, aki tudni akarja, hogy ki is vagyok, az a szerzői oldalamon megtudhatja, ott nem titkolózom.

– Kívánhatok sikert?

– Azt hiszem, így illik! Mindenesetre: köszönöm!