Fortyogó méreg

   

Kinyitom a szemem, és, bár az ablak tökéletesen szemben van az ágyammal, mégis csak rideg szürkeséget látok. Borzongva újra behunyom. A szomszéd szobából a gyerek gügyögése, tv, vagy videó hangja, zenéje szűrődik be, de ez egyáltalán nem zavar.

A paplan alatt jó meleg van, szemem kár is kinyitni, akkor sem lesz világosabb…
Nem akarok felkelni. Aludni szeretnék, sokáig, örökké.
Forgolódom, mint csirke a nyárson, de már a hátam is kezd fájni a sok fekvéstől.

Kidob az ágy. Miközben öltözöm, arra jutottam, hogy ez a nap már a kutyáké.
Kivonszolom magam a konyhába, éppen csak intek lányom és a kicsi felé, megmelegítem a kávém, majd beviszem az íróasztalhoz.
Bekapcsolom a gépet, kávézom, rágyújtok.

És kezdődik a téboly!
Nem tudom megnyitni a leveleimet, mert lefagy, homokórázik, nem tud kapcsolódni!
Hangosan szitkozódom, de ez nem hallatszik el a becses szolgáltatóhoz, aki nem képes teljesíteni a szerződésben vállalt szolgáltatást, sőt, még kötbért akar felszámítani, ha a nem megfelelő teljesítésért bontani szeretnénk a szerződést. Mert már három alkalommal is kihívtunk szerelőket, akik szerint ők mindent jól csináltak, a mi gépeinkben van a hiba.

Gondoltuk, váltunk szolgáltatót, de ebben a házban csak ez a ..a…igaz, hogy a legnagyobb, meg a legrégebbi, meg a legdrágább – és ezzel együtt a legrosszabb is.
Mert nem elég az, hogy nem jön az internet, de a tv sem tökéletes. Minden beavatkozás nélkül önállóan lapozgat a csatornák között, vagy megmerevedik hosszú percekre, esetleg bezöldül a képernyő, majd kockásra vált…
Érdekes módon, mikor itt vannak a szerelők, akkor minden tökéletesen működik.

Ifjabbik vejem átnézte a gépem, mert szakmája, ért hozzá. Summa-summarum: a géppel nincs semmi baj!
Tehetetlenségemben a T. „szolgáltatót” átkozom, az összes felmenőivel együtt.

Hagyom a gépet, vastag pulóvert veszek, és ráülök a radiátorra.
Háttal a sötétségbe burkolózó gyűlölt, kihalt udvarnak.

Fázom. Forrongnak bennem az indulatok.
Már megint elönt a tehetetlen keserűség! Mekkora egy barom vagyok én!

Volt jó meleg, világos szobám, villámgyors internetem, senkit nem zavart, ha elaludtam a tv mellett, míg az nem volt kikapcsolva.

Ez ám az útvesztő!
Míg jártam a sima utamat, minden rendben volt, napfény ölelt, macska volt a közelemben. Csupa olyasmi, amim most nincs, és nem is lehet.

Valaki segítségre szorult. Gondoltam, segítek, ettől még akár jó is lehetett volna, de nem így lett.

A szobám egy hideg, sötét hodály, fény ide e nem jut, meleg is csak kevés.
Macska sem lehet, mert szőrös. [alapvető]

Az indulatok gyűlnek bennem, mérgeznek, passzívvá, érdektelenné váltam, ha írok is valamit, azt átszövi ez a bennem lévő keserű méreg.

ÉLET.
Ez?
Menekülnék, de nem tudok. Még nem, várnom kell.
Sokáig.
Addig megőrülök, vagy végleg megkeseredett undok boszorka lesz belőlem.
Vagy belepusztulok.