Bűnügyek a várólistán!

 

Nagy munkában vagyok, ami izgalmas, érdekes.

Talán van, akinek nem újság, de már egy bűnügyi regényem megjelent, a második készen van, a harmadikat most írom.

Amiért most szólok, annak oka van:

Az első könyv kiadójával bontottuk a szerződés, amint (bizonyos időbe beletelik) lekerül a kínálatából, már töltöm is fel a megszokott kiadómhoz.

Röviddel utána a másodikat is, a harmadikra még várni kell egy kicsit.

A három történet önmagában is megáll, de szerettem volna, ha együtt, egy helyen vannak jelen.

Mindhárom történetnek azonosak a főszereplői, ez a motívum köti össze a regényeket.

Sheldon Silverman, a Scotland Yard kiemelt ügyekkel foglalkozó csoportjának főnöke, valamint Abbygael Clever kriminálpszichológus alkotja a nyomozópárost.

Eddig jó visszajelzéseket kaptam a kész regényről is, meg a többiből közölt részletekről is, ezért kíváncsian várom, megközelíti-e a kereslet az eddig már megjelent könyveimet.

A napokban elolvastam az első könyvem. Szörnyű, hogy mennyi hibát találtam benne!

Azóta sokat tanultam, volt-van némi segítségem, mert vannak még önzetlen emberek!

Ez a három könyv már nem viseli magán lépten-nyomon az amatőrségem jeleit, nem mondom azt, hogy tökéletes, de határozott fejlődést mutat.

Ezeket már nyugodtabb szívvel ajánlom olvasására mindenkinek, aki szereti az izgalmat, a titokzatosságot, némi humort, sok párbeszédet.

Néhány hét, és olvasható, vásárolható lesz, legalább az első kettő!

Gondolatok az "alkotásról"

Már egy éve annak, hogy "véletlenül" elkezdtem regényeket írni.
Tudatlanul, csupán az ösztöneim által vezérelve.
Semmi tematika, vázlat, elképzelés, csak úgy, ahogy jött elő a felemből.
Aztán - mert éreztem, nem jól csinálom - sokszor átolvastam, javítottam, míg végül megjelentettem.
Nem állított meg az sem, hogy tisztában voltam amatőrségem ezernyi látható jelével, folytattam tovább.

Minél több anyagot olvastam a témában, annál inkább éreztem, szörnyű, amit eddig letettem az asztalra.

Mostanában már másként írok. Nem jól, de jobban. Írás közben tanulok.

Ilyenkor nagyon jól jön egy kedves olvasó segítsége, pláne, ha ő már lényegesen többet tud az írás mesterségéről.
Legutolsónak megjelent könyvemhez írt egy kedves kritikát, ám tájékoztatott arról, hogy kiszűrte a hibáimat is, de nem akar megbántani.
Kértem, küldje el, ha már nem is áll módomban javítani, de nagy hasznomra lenne.
Elküldte, és nagyon örültem. Annak külön örültem, hogy a már késznek gondolt, de még nem publikált következő regényt is kérte, küldjem el, örömmel olvasná!
Egyrészt nagyon megtisztelt ezzel a kéréssel, másrészt, rengeteget segített azzal, hogy folyamatosan küldte a javítandó részeket megjegyzéssel, magyarázattal.

Elgondolkoztam ezen a nagyon komoly segítségen:
Adva van egy ember, akiről a világon semmit sem tudok, csak a szavait, gondolatait ismerem, annak is csak szűk részét, amit közzé tesz. Mégis, segít nekem, átadja tudása egy részét, amit én nem tudok viszonozni, hiszen az én tudásom a témában alig több a semminél.

Van valaki, aki önzetlenül segíti botladozásom, és - milyen érdekes - azt sem tudom, nő, férfi, milyen korú, mi a neve, de mindez nem is számít, csak az, hogy milyen emberséges.

Soha senkitől nem kaptam segítséget, pedig számos "ismerősöm " van, aki konyít az irodalomhoz, de már úgy veszem észre, hogy nem olvassák az írásaimat sem. A blogjaimat sem. Mintha nem is lennék.

Alkotni valamit, különösen jót alkotni, nagyon nehéz és fáradságos folyamat.
Hiába olvasom át ezerszer, javítom, átfogalmazom, átsiklik az ember ugyan azokon a bődületes szarvashibákon. Kell, elengedhetetlen a külső segítség! Pénzért kapnék szakembert erre a célra, de nincs pénzem.

A sors megajándékozott egy EMBERrel, aki átsegít a nehézségeken, szakmai buktatókon, tanácsokkal lát el, pedig ő sem tud rólam többet, csak amennyit az írásaimból kiolvas.

Néhány hét múlva megjelenek újabb könyv(ek)el, amiket a tőle kapott tanácsok alapján jobbá próbáltam tenni.

Hálámat ki sem tudom fejezni!

Rövidesen megjelenik!

A nyugalmazott főügyész egy elegáns hölggyel vacsorázik a Hotel éttermében, utána felmennek a szobájába.

Manchesterben a nyugalmazott főbíró egy elegáns hölggyel vacsorázik a Hotel éttermében, majd felmennek a szobájába.

A két úrnak ez volt az utolsó vacsorája.

Az elegáns hölgy hatalmas kalapot viselt.

Vajon, ugyanaz a kalapos nő mind a két alkalommal?
A kalapos nő a gyilkos?
Ki a kalapos nő?
Ki a gyilkos?
Miért gyilkol?

Színjáték, bosszú, titkok.

Abbygael Clever és Sheldon Silverman, az összeszokott páros nyomoz az ügyben.
Minél több apróságra derül fény, annál zavarosabbá válik a történet, amely visszanyúlik a régmúltba.
Poros akták közt kutatva, elárvult kutyát istápolva, felderítenek egy régi gyilkosságot.

Abbyt ismét megtámadják.
Verekszik és megsérül, de nem adja fel.
Sheldon továbbra is szerelmes, és nem adja fel.

Izgalom, romantika, humor, mind jelen van ebben a történetben is.

Szomorú valóság

Az imént megnéztem egy riportot, amelyben négy neves magyar szépíró nyilatkozott.
A kérdés az volt, meg lehet-e élni írásból a mai Magyarországon?
Egyértelmű volt a válasz: NEM

Neves, szakmailag elismert írók véleménye ez! Nem az amatőröké!
Egyre több helyen olvasom azokat az anomáliákat, ami a mai könyvterjesztés, kiadás körében fennállnak.

Nem olvasnak/unk eleget! Mondjuk, valahol meg is értem, mert ezek az árak nagyon magasak!
Én különböző webboltokban vadászok használt könyvekre, így tudok időnként hozzájutni némi friss dologhoz, egyébként a megmaradt könyveimmel csillapítom szomjam.

Pedig! Mekkora nagy szükség lenne az olvasott, művelt elmékre!
Naponta találok szörnyűséges cikkeket a neten, ahol általános-iskolás tananyagban szereplő helyesírási tudnivalók hiányoznak.

Én, mint teljesen amatőr, igyekszem megismerni a szépírás rejtelmeit, ezerszer átolvasva minden írásomat, meghallgatva és alkalmazva a nagyobb tudású társaim tanácsait, és még így sem vagyok soha elégedett!
Az írott szó fontossága mára már nem számít -- tapasztalatom szerint.

Nagy és végzetes hiba! Rengeteg félművelt, hiányos tudású ember nyilvánít véleményt, ami önmagában nem lenne baj, ha azok, akik nevüket adják a megjelenő cikkhez - újságok, neves blogok, hírportálok - megnéznék, mielőtt közlik!

Véleményem nem jelent semmit, hiszen én kétkezi munkás voltam, most nyugdíjas vagyok, nem értek ezekhez a dolgokhoz, de gyakran kinyílik a zsebemben a bicska!

VIDÁMAN, BOLDOGAN !

                     Kellemes ünnepet kívánok!

Telefoninterjú

Üzenet várt a Facebook szerzői oldalamon, ahol – nagyon udvariasan – elkérte a telefonszámom egy férfi nevű illető. (mert azért a név nem sokat mond, lehet, hogy nő, vagy egy macska…) Sosemhallott újság nevében szeretne cikket írni rólam a könyveim kapcsán.

Megírtam. A mobilom számát.

Felhívott, még be is mutatkozott, de olyan gyorsan, hogy nem is értettem. Rögzítettem a csevegést, íme:

– Bevallom, én eddig még csak a Trilógiához tartozó három könyvet olvastam el, és nem nagyon tudom hová tenni… Az első és a második hatvanon felüli női főszereplője nekem nem tűnik hitelesnek, inkább negyvenesnek gondolnám… saját magából merítette a karaktert?

– Nagyrészt igen, hiszen így lehet hiteles. Ez nem jelenti azt, hogy az én életemről szólnak a történetek.

– Furcsálltam a szerelmi szálat is, különösen a második a Lángoló zsarátnok olvastán. Hatvan évesek, és  erotikus szereplői a könyvnek?

– Mit talál ebben furcsának? Maga is azok közé tartozik, akik szerint nem illik ennyi idősen szerelmesnek lenni, pláne őrült módon szexuális életet élni?

– Én még csak a fele vagyok, és hihetetlennek tartom. Végzett kutatást ezen a téren?

– Sok ide vágó cikket elolvastam, csak azért, hogy biztos legyek abban, nem vagyok kivétel! Tabu téma még mindig, de lesznek még a hitetlenek is hatvan évesek!

– Térjünk nyugalmasabb vizekre. Az Örökség, egy fiatal lány szemszögéből íródott. Mintha csak a kora és a neve lenne más, annyira hasonló a karakter az előző két könyv főszereplőjéhez. Gondolom, nehéz volt – és nem is nagyon sikerült – egy fiatal szemével, eszével azonosulni!

– Van modellem erre a karakterre, élő, eleven, és ilyen, hajszálra, mint a regényben.

– Itt is találkoztam olyan elemekkel, amik nem életszerűek. Például a gyerekek viselkedése. Csak azt ne mondja, hogy létező figurák!

–  Az ikrek kitalált alakok, egyetlen, ám annál fontosabb szerepük van: megidézni az előző két könyv szereplőit. Néhol el is rugaszkodtam a valóságtól, ezzel is jelezve az imént mondottakat.

– Kiknek írta ön ezeket a könyveket?

– Magamnak! Ne nevessen, soha nem terveztem regényt írni! Rossz passzban voltam, át kellett vészelnem egy nehéz időszakot. Kitaláltam egy történetet, aztán az önálló életre kelt, írta magát. Én benne éltem, és nagyon élveztem.

– Miért döntött a kiadás mellett? Alkalmasnak találta?

– Körülnéztem a hazai, meg némileg a külföldi bestseller-listákon. Beleolvastam jó néhány sikeres könyvbe. Véleményt alkottam, majd értékeltem magam. Nem jó, amit írtam, hiszen nem tudom a szépírás szabályait, viszont nagyon sokat olvasok. Könyveket, jó könyveket. Olyanokat, amikben van mondanivaló, és akkor döntöttem úgy, hogy elküldöm néhány helyre.

– Mégis, magánkiadásban jelentette meg… nem volt érdeklődés egyik kiadótól sem?

– Volt érdeklődés, meg költségvetés is. Csillagászati. A magánkiadást még képes vagyok finanszírozni a nyugdíjamból.

– Sikerre számított?

– Semmi képen! Nem az a kategória egyik könyvem sem, amilyenek a mai sikerkönyvek! Nem vádolok senkit, semmivel, nem vagyok levitézlett újságíró, nem henteregtem híres emberekkel… pedig, ha így lenne, és megírnám, biztos lenne a „siker”! Még talán igaznak sem kéne lenni, elég, ha megsúgom valamelyik bulvárlapnak, még meg is kérem, hogy ugyan, tartsa már titokban! Igazi irodalmat már nagyon régen láttam a toplistán. Valószínű, hogy az én értékrendemben van a hiba!

– Az ön könyveire lehet azt mondani, hogy irodalmi alkotások?

– Mondani – manapság – már bármit lehet, de attól még nem biztos, hogy igaz! Viccet félretéve: nem, nagyon gyenge próbálkozások. Ám, aki szemfüles, az talál benne érdekes gondolatokat is!

– Magasak az elvárásai, kritikus másokkal szemben, mégis, saját bevallása szerint nem jók a könyvei! Akkor miért teszi közzé?

– Vannak az én könyveimnél rosszabbak is! Tudom, ez nem mentség, de hátha adok valamit általuk néhány embernek!

– Van kereslet?

– Mihez képest? Amit beleinvesztáltam, a töredékét már megkerestem a jogdíjakból, de messze még a nullszaldó!

– Nem szegi kedvét a lanyha érdeklődés?

– Engem érdekel, és eléggé grafomán vagyok ahhoz, hogy bármi is kedvemet szegje ezen a térem!

– Vannak tervei, vázlatok, jegyzetek?

– A fejemben… majd, mikor beérik, akkor leírom.

– Azt olvastam, hogy a legújabb könyve krimi, és másik kiadónál jelent meg. Miért?

– Bűnügyi történet és nem krimi. Ami a másik kiadót illeti, annak anyagi okai vannak, nem mennék bele… Próbálkozom ezzel-azzal, majd kiderül, érdemes volt-e.

– Azt is olvastam, hogy ez a bűnügyi történet első kötete egy sorozatnak. Így van?

– Valóban, a két főszereplő köré kerítek még történetet. A második megírásával már csaknem elkészültem.

– Mikorra várható a megjelenése?

– Még be sem fejeztem! Aztán, gyakran tovább tart a készre-fésülés, mint a megírás, nagyon sok munkám lesz még vele! Majd posztolom az oldalamon!

– Miért álnéven jegyzi az írásait?

– Miért ne? Manapság ez szinte általános, meg némileg szégyenlős is vagyok. Azért, aki tudni akarja, hogy ki is vagyok, az a szerzői oldalamon megtudhatja, ott nem titkolózom.

– Kívánhatok sikert?

– Azt hiszem, így illik! Mindenesetre: köszönöm!

Bánatosan...

Úgy érzem magam, mint egy olyan anya, aki szüli szépen sorba a gyerekeket, ám azok csak neki tetszenek, neki kedvesek, csak ő gyönyörködik bennük (kritikus szemmel), mások alig, vagy egyáltalán nem méltatják figyelemre őket.

Hervasztó érzés, de nem annyira, hogy abbahagyjam a "gyerek-gyártást"!

Nem tudom, hallottatok-e már az E-book Könyvház És Kiadó -ról. Keressétek fel, a Facebook-on is jelen van! Sok érdekes könyvet találtok ott e-book és nyomtatott formában is!
Külön erénye ennek a kiadónak, hogy az e-könyveket PDF formátumban töltheted le, nem kell venned semmilyen kütyüt ahhoz, hogy olvashass egy jó könyvet. Az árak is nagyon barátságosak.

Íme a logójuk, ami a szerénységével hívja fel magára a figyelmet:

Egyik "gyermekemet" Rájuk bíztam, remélve, hogy érdeklődésre tarthatok számot. Miután még a nyomdai munkák nem készültek el, most e-könyv formában olvashatjátok, de rövidesen már nyomtatva is.

Gyermekem neve: Hullák és rózsák és olyan olcsón adom, hogy még egy doboz cigit sem kapsz ennyiért!
A történet bűnüggyel foglalkozik, és a két főszereplő, nyomozópáros, további történetek megírására sarkallt.
Rövidesen befejezem a második, hasonló témájú könyvem is, de nem vagyok nagyon boldog, mert még az elsőt sem töltötte le senki! Irgum-burgum!
Pedig, a feltöltött ízelítőkre kedvező észrevételek érkeztek!

Emberek! Nem olvastok?
Apám mindig azt mondta, hogy a rosszat is el kell olvasni, mert csak akkor tudod, hogy mi az, ami jó!

Az én szüleményeimtől függetlenül ajánlom figyelmetekbe ezt a kiadót, ahol vásárolhattok a széles kínálatból!

E-book Könyvház És Kiadó

Ezen a linken, a "bolt"-ban nézzetek körül, ott van az én "gyermekem" is, Hullák és rózsák néven!