Letört szarvak…

   Nos, azt hiszem, itt az ideje egy kis önvizsgálatnak – nem mintha valami eredményt várnék tőle.

   Az első, amit magamnak felróhatok az, hogy „regényt” írtam. Valójában nem tudom mi az, amit írtam, inkább azonos szereplőkkel néhány elbeszélés összefűzése. Magam sem tudom.

   Igazából, azért lett ilyen hosszú, mert menekültem a való helyzetből, és egy másik bőrben, más környezetben akartam magam jól érezni. Ez sikerült – ami engem illet. 

   Aztán, elkezdtem mazsolázgatni a kiadók között, ki, hol, mennyiért? Vannak, elég szép számmal, akik nem riadnak vissza a hozzám hasonló, első könyves próbálkozóktól sem.

   Egyik kiadótól kértem árajánlatot. Kaptam. Arról szó sem esett, hogy miről szól az írás! Átküldtem a kéziratot, azonnal kiszámolták, hogy az hány oldal, nyomdaköltség ecetera… az éves nyugdíjam 75%-ért már ki is adhattam volna.

   Másik kiadó visszaírt, első olvasatra beleférek a projektbe, ám várjak 3-4 hetet, amíg átolvassák és nyilatkoznak. Ez augusztus elején történt. Választ nem kaptam. Szóra sem méltattak.

   Aztán leltem egy olyan kiadót, akit nem is érdekelt a tartalom, egy viszonylag elfogadható összegért mindent megcsinálnak. Itt meg is jelent a könyvem, ám, senki nem tölti le, nem rendel belőle.

   Másodszor is nekifutottam. Itt már spóroltam, sokkal kevesebből jelent meg a második könyvem. Mivel lehetőség volt arra, hogy e-könyvnél az árat én szabjam meg, olcsón adtam magam. Teljes az érdektelenség.

   Én nem értek a marketinghez, megfizetni meg nem tudom.

Elköteleztem magam 8, azaz nyolc évre, ergo: nem próbálkozhatok már máshol!

   Jelenleg írom a harmadikat. Szegényes fantáziám okán, az előző kettő folytatása, bár önmagában is megáll mindhárom, de még ezt is itt kell feltöltenem, mert összetartoznak.

   Megpróbáltam, Isten látja lelkem, legjobb tudásom szerint megírni a gondolataimat, ám az érdektelenség falába ütköztem.

   Letört szarvaimat nézegetem, és arra a megállapításra jutottam, hogy hiábavalóság volt remélnem némi érdeklődést.

   Nem az én műfajom ez, már világos számomra. Ám, belekóstoltam a hosszabb lélegzetű irományok izgalmas világába! Remek dolog szőni a szálakat, karaktereket formálni, szituációkat kitalálni! Írom tovább, a saját szórakoztatásomra, mert ez sem utolsó szempont. Könyv az nem lesz belőlük, mert nincs rá keret, ezért szakértő véleményt sem fogok hallani egyikről sem – nem mintha az nagyon befolyásolna.

   Letört szarvaim kukába dobva, írom, amit írnom kell. CD-re mentve. Magamnak. 

   Közben növesztem az új szarvakat, szárnyaim megmaradtak, hát szárnyalni  képes vagyok!