Már egy éve annak, hogy "véletlenül" elkezdtem regényeket írni.
Tudatlanul, csupán az ösztöneim által vezérelve.
Semmi tematika, vázlat, elképzelés, csak úgy, ahogy jött elő a felemből.
Aztán - mert éreztem, nem jól csinálom - sokszor átolvastam, javítottam, míg végül megjelentettem.
Nem állított meg az sem, hogy tisztában voltam amatőrségem ezernyi látható jelével, folytattam tovább.
Minél több anyagot olvastam a témában, annál inkább éreztem, szörnyű, amit eddig letettem az asztalra.
Mostanában már másként írok. Nem jól, de jobban. Írás közben tanulok.
Ilyenkor nagyon jól jön egy kedves olvasó segítsége, pláne, ha ő már lényegesen többet tud az írás mesterségéről.
Legutolsónak megjelent könyvemhez írt egy kedves kritikát, ám tájékoztatott arról, hogy kiszűrte a hibáimat is, de nem akar megbántani.
Kértem, küldje el, ha már nem is áll módomban javítani, de nagy hasznomra lenne.
Elküldte, és nagyon örültem. Annak külön örültem, hogy a már késznek gondolt, de még nem publikált következő regényt is kérte, küldjem el, örömmel olvasná!
Egyrészt nagyon megtisztelt ezzel a kéréssel, másrészt, rengeteget segített azzal, hogy folyamatosan küldte a javítandó részeket megjegyzéssel, magyarázattal.
Elgondolkoztam ezen a nagyon komoly segítségen:
Adva van egy ember, akiről a világon semmit sem tudok, csak a szavait, gondolatait ismerem, annak is csak szűk részét, amit közzé tesz. Mégis, segít nekem, átadja tudása egy részét, amit én nem tudok viszonozni, hiszen az én tudásom a témában alig több a semminél.
Van valaki, aki önzetlenül segíti botladozásom, és - milyen érdekes - azt sem tudom, nő, férfi, milyen korú, mi a neve, de mindez nem is számít, csak az, hogy milyen emberséges.
Soha senkitől nem kaptam segítséget, pedig számos "ismerősöm " van, aki konyít az irodalomhoz, de már úgy veszem észre, hogy nem olvassák az írásaimat sem. A blogjaimat sem. Mintha nem is lennék.
Alkotni valamit, különösen jót alkotni, nagyon nehéz és fáradságos folyamat.
Hiába olvasom át ezerszer, javítom, átfogalmazom, átsiklik az ember ugyan azokon a bődületes szarvashibákon. Kell, elengedhetetlen a külső segítség! Pénzért kapnék szakembert erre a célra, de nincs pénzem.
A sors megajándékozott egy EMBERrel, aki átsegít a nehézségeken, szakmai buktatókon, tanácsokkal lát el, pedig ő sem tud rólam többet, csak amennyit az írásaimból kiolvas.
Néhány hét múlva megjelenek újabb könyv(ek)el, amiket a tőle kapott tanácsok alapján jobbá próbáltam tenni.
Hálámat ki sem tudom fejezni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése