Napokkal ezelőtt
befejeztem a második regényemet. Teljesen komplett, CD-re másolva, elmentve
különböző formátumokban. Már a harmadikat írom, de ezzel most nem sietek.
Hagyom, hogy sodorjon, ám ez több fantáziát igényel.
A második, hát, nem is
tudom…, mondjuk a romantikusnak az erősen erotikus változata. Nem tudom, mi
ütött belém, hogy ennyire belementem a dolgokba, de nem írtam semmi olyasmit,
ami megbotránkoztató, vulgáris, obszcén tartalommal bírna. Nem pornográf, csupán erotikus, ám a két
ember, a főszereplő pár szerelmének mélységéből, eggyé válásuk ábrázolásából nem
maradhatott ki. Különös tekintettel arra, miszerint a tökéletes szellemi,
fizikai, lelki egészség kiegyensúlyozott nemi élet nélkül, aligha sikerül.
Sokat olvastam a témába vágó
írásokat, könyveket. Valójában megerősítettek abban, amit ezek elolvasása előtt
is tudtam. Tapasztalatból. Igyekeztem a hangulatot, az átélteket érzékeltetni,
hogy sikerült-e? Valószínű soha nem derül ki. Ugyanis a kiadók legtöbbje
elzárkózik, sőt, kifejezetten tiltja a hasonló témákat. Persze, azokról
beszélek, akik amatőr, ismeretlen firkászok – mint én is – munkáival
foglalkoznak. Azok, akik az ilyen témájú (még ilyenebb!) könyveket kiadják, nem
is fogadnak kéziratot.
Gyűlnek a CD-k,
mindegyiken egy „regény”, ám, hogy mi lesz a sorsuk, magam sem tudom. Én csak
írom őket, mert írnom kell. A történetek
és a szereplők egy része kitalált karakter, sok szereplőt az élet sodort
az utamba. Nem a történet késztet az írásra, hanem ezen keresztül tudom elmondani
a gondolataimat, véleményemet, érzéseimet.
Én csak írom a …
következő regényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése