Nagy élvezettel írtam, örömet okozott, különös érzés volt.
Most már "csak" gatyába kell ráznom, ami nem egyszerű feladat, pláne nekem, aki nem is konyítok a dologhoz. A józan eszemre hallgatva szöszölöm át a 297 A/4-es oldalnyi szöveget.
Sajnos, minél többször nyúlok hozzá, annál több hibát, javítani valót lelek, és egyre kevésbé tetszik.
Amikor készen leszek - valamikor, még az életemben - vele, akkor kidobom.
Irodalom szerető és értő embernek vallom magam, ez meg nem az!
Azért egy pikáns részt ideollózok belőle, csak úgy....
... amit most töröltem. Bocsánat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése