Az imént megnéztem egy riportot, amelyben négy neves magyar szépíró nyilatkozott.
A kérdés az volt, meg lehet-e élni írásból a mai Magyarországon?
Egyértelmű volt a válasz: NEM
Neves, szakmailag elismert írók véleménye ez! Nem az amatőröké!
Egyre több helyen olvasom azokat az anomáliákat, ami a mai könyvterjesztés, kiadás körében fennállnak.
Nem olvasnak/unk eleget! Mondjuk, valahol meg is értem, mert ezek az árak nagyon magasak!
Én különböző webboltokban vadászok használt könyvekre, így tudok időnként hozzájutni némi friss dologhoz, egyébként a megmaradt könyveimmel csillapítom szomjam.
Pedig! Mekkora nagy szükség lenne az olvasott, művelt elmékre!
Naponta találok szörnyűséges cikkeket a neten, ahol általános-iskolás tananyagban szereplő helyesírási tudnivalók hiányoznak.
Én, mint teljesen amatőr, igyekszem megismerni a szépírás rejtelmeit, ezerszer átolvasva minden írásomat, meghallgatva és alkalmazva a nagyobb tudású társaim tanácsait, és még így sem vagyok soha elégedett!
Az írott szó fontossága mára már nem számít -- tapasztalatom szerint.
Nagy és végzetes hiba! Rengeteg félművelt, hiányos tudású ember nyilvánít véleményt, ami önmagában nem lenne baj, ha azok, akik nevüket adják a megjelenő cikkhez - újságok, neves blogok, hírportálok - megnéznék, mielőtt közlik!
Véleményem nem jelent semmit, hiszen én kétkezi munkás voltam, most nyugdíjas vagyok, nem értek ezekhez a dolgokhoz, de gyakran kinyílik a zsebemben a bicska!
