Üzenet várt a Facebook szerzői oldalamon, ahol –
nagyon udvariasan – elkérte a telefonszámom egy férfi nevű illető. (mert azért
a név nem sokat mond, lehet, hogy nő, vagy egy macska…) Sosemhallott újság
nevében szeretne cikket írni rólam a könyveim kapcsán.
Megírtam. A mobilom számát.
Felhívott, még be is mutatkozott, de olyan gyorsan,
hogy nem is értettem. Rögzítettem a csevegést, íme:
– Bevallom, én
eddig még csak a Trilógiához tartozó három könyvet olvastam el, és nem nagyon
tudom hová tenni… Az első és a második hatvanon felüli női főszereplője nekem
nem tűnik hitelesnek, inkább negyvenesnek gondolnám… saját magából merítette a
karaktert?
– Nagyrészt
igen, hiszen így lehet hiteles. Ez nem jelenti azt, hogy az én életemről
szólnak a történetek.
– Furcsálltam
a szerelmi szálat is, különösen a második a Lángoló zsarátnok olvastán. Hatvan
évesek, és erotikus szereplői a
könyvnek?
– Mit talál
ebben furcsának? Maga is azok közé tartozik, akik szerint nem illik ennyi
idősen szerelmesnek lenni, pláne őrült módon szexuális életet élni?
– Én még csak
a fele vagyok, és hihetetlennek tartom. Végzett kutatást ezen a téren?
– Sok ide vágó
cikket elolvastam, csak azért, hogy biztos legyek abban, nem vagyok kivétel!
Tabu téma még mindig, de lesznek még a hitetlenek is hatvan évesek!
– Térjünk
nyugalmasabb vizekre. Az Örökség, egy fiatal lány szemszögéből íródott. Mintha
csak a kora és a neve lenne más, annyira hasonló a karakter az előző két könyv
főszereplőjéhez. Gondolom, nehéz volt – és nem is nagyon sikerült – egy fiatal
szemével, eszével azonosulni!
– Van modellem
erre a karakterre, élő, eleven, és ilyen, hajszálra, mint a regényben.
– Itt is
találkoztam olyan elemekkel, amik nem életszerűek. Például a gyerekek
viselkedése. Csak azt ne mondja, hogy létező figurák!
– Az ikrek
kitalált alakok, egyetlen, ám annál fontosabb szerepük van: megidézni az előző
két könyv szereplőit. Néhol el is rugaszkodtam a valóságtól, ezzel is jelezve
az imént mondottakat.
– Kiknek írta
ön ezeket a könyveket?
– Magamnak! Ne
nevessen, soha nem terveztem regényt írni! Rossz passzban voltam, át kellett
vészelnem egy nehéz időszakot. Kitaláltam egy történetet, aztán az önálló
életre kelt, írta magát. Én benne éltem, és nagyon élveztem.
– Miért
döntött a kiadás mellett? Alkalmasnak találta?
– Körülnéztem a
hazai, meg némileg a külföldi bestseller-listákon. Beleolvastam jó néhány
sikeres könyvbe. Véleményt alkottam, majd értékeltem magam. Nem jó, amit írtam,
hiszen nem tudom a szépírás szabályait, viszont nagyon sokat olvasok.
Könyveket, jó könyveket. Olyanokat, amikben van mondanivaló, és akkor döntöttem
úgy, hogy elküldöm néhány helyre.
– Mégis,
magánkiadásban jelentette meg… nem volt érdeklődés egyik kiadótól sem?
– Volt
érdeklődés, meg költségvetés is. Csillagászati. A magánkiadást még képes vagyok
finanszírozni a nyugdíjamból.
– Sikerre
számított?
– Semmi képen!
Nem az a kategória egyik könyvem sem, amilyenek a mai sikerkönyvek! Nem vádolok
senkit, semmivel, nem vagyok levitézlett újságíró, nem henteregtem híres
emberekkel… pedig, ha így lenne, és megírnám, biztos lenne a „siker”! Még talán
igaznak sem kéne lenni, elég, ha megsúgom valamelyik bulvárlapnak, még meg is
kérem, hogy ugyan, tartsa már titokban! Igazi irodalmat már nagyon régen láttam
a toplistán. Valószínű, hogy az én értékrendemben van a hiba!
– Az ön
könyveire lehet azt mondani, hogy irodalmi alkotások?
– Mondani –
manapság – már bármit lehet, de attól még nem biztos, hogy igaz! Viccet
félretéve: nem, nagyon gyenge próbálkozások. Ám, aki szemfüles, az talál benne
érdekes gondolatokat is!
– Magasak az
elvárásai, kritikus másokkal szemben, mégis, saját bevallása szerint nem jók a
könyvei! Akkor miért teszi közzé?
– Vannak az én
könyveimnél rosszabbak is! Tudom, ez nem mentség, de hátha adok valamit általuk
néhány embernek!
– Van
kereslet?
– Mihez képest?
Amit beleinvesztáltam, a töredékét már megkerestem a jogdíjakból, de messze még
a nullszaldó!
– Nem szegi
kedvét a lanyha érdeklődés?
– Engem
érdekel, és eléggé grafomán vagyok ahhoz, hogy bármi is kedvemet szegje ezen a
térem!
– Vannak
tervei, vázlatok, jegyzetek?
– A fejemben…
majd, mikor beérik, akkor leírom.
– Azt
olvastam, hogy a legújabb könyve krimi, és másik kiadónál jelent meg. Miért?
– Bűnügyi
történet és nem krimi. Ami a másik kiadót illeti, annak anyagi okai vannak, nem
mennék bele… Próbálkozom ezzel-azzal, majd kiderül, érdemes volt-e.
– Azt is
olvastam, hogy ez a bűnügyi történet első kötete egy sorozatnak. Így van?
– Valóban, a
két főszereplő köré kerítek még történetet. A második megírásával már csaknem
elkészültem.
– Mikorra
várható a megjelenése?
– Még be sem
fejeztem! Aztán, gyakran tovább tart a készre-fésülés, mint a megírás, nagyon
sok munkám lesz még vele! Majd posztolom az oldalamon!
– Miért
álnéven jegyzi az írásait?
– Miért ne?
Manapság ez szinte általános, meg némileg szégyenlős is vagyok. Azért, aki
tudni akarja, hogy ki is vagyok, az a szerzői oldalamon megtudhatja, ott nem
titkolózom.
– Kívánhatok
sikert?
– Azt hiszem,
így illik! Mindenesetre: köszönöm!
